Állam, piac és a többi

Egy nagyon értékes cikk, egy tömör bemutatója Elina Ostrom közgazdász néhány alapvetésének, de talán érthető, és a végén szépen visszautal a szerző az elmúlt 22 év  hibás kormányzati előfeltevéseinek. Kiegészítve: fejleszteni és ellenőrizni, szorgalmasan beavatkozni akarta a magyar állam, miközben nem tisztelte a nem országos szinten meglévő, kapcoslatokat. Korlátok, korlátok és újabb korlátok építése a visszaélésekre hivatkozva, annak a hitnek a fenntartása, hogy csakis az állam lehet közvetítő és döntőbíró, az egy szem megoldóerő, bármi probléma felmerülése esetén. Egy-egy kormány néhány ügyben a piaci verseny megoldóképességére hivatkozva az adott területen inaktív volt. 

Egészében az önszerveződés nem kapott valódi elismerést, teret - ugyanis nem direkt támogatást igényelnek, hanem azt, hogy ne lehetetlenítsék el a működéseket. Amikor a helyüket állami intézmények vagy kormányzatilag támogatott, akkor a létük, pláne a létrehozásuk szükségessége, jelentősége csökken, hiába bizonyul legtöbbször életképtelennek a piaci alapon vagy az állam(i támogatás) által nyújtott szolgáltatás. A ma létező stabilabb, hosszútávú szerveződések viszont csakis rossz hatásokkal vannak Magyarország létére. Stabilitásuk, túlélésük és növekedésük oka éppen az, hogy a direkt támogatásokat sikerrel hívták le, valamint (ami rosszabb), hogy az állam jogi és finanszírozási lehetőségeit lényegében parazitaként használják ki, és ebből már jókora bűnszövetkezetek jönnek létre. A maffia nálunk nem egy kései fejlődési szakaszában az államot is pumpoló szervezet, hanem valójában a mindenkori állami és pártgépezet maga hozta létre. Ők a legnagyobb ellenségeink (hosszabb távon mindannyiunké), és az a megalkuvó hozzáállás, amely mintegy belenyugszik ezekbe a hatalmi viszonyokba, és elfelejti, hogy ez a hozzáállás pár éven belül felemészti Magyarország lehetőségeit. 

Tudunk mi arról, hogy Simicska, Orbán-apu, Leisztinger és a hozzá hasonlók új, innovatív szolgáltatást vagy terméket hoztak volna létre? Olyat, ami esetleg exportképes? Mást sem csinálnak, mint bármilyen eszközzel megszereznek állami megrendeléseket és olyan szolgáltatásokra-szolgáltatókra vetnek szemet, amelyek ma amolyan alapszolgáltatások a lakosság számára: építőanyag és építés, pénzintézet, biztosító, 100 éve ugyanazon technológiával dolgozó, bejáratott szalámi-márka, mostanában termőföld, mobilszolgáltató, gyanítom, hogy tömegközlekedés... Ezek mind olyan dolgok, amelyeket mindenképpen vásárolunk előbb vagy utóbb. Lesznek jogszabályok és állami támogatások, amelyek miatt a többi versenytárs drágábban tudja ezt kínálni, nem lesz érdekelt a fejlesztésben, és látszólag galád módon idehaza drágábban dolgozik, mint a szomszédban. A jelenlegi államosítások valójában a majdani privatizációk előfutárai. De ha marad a Fidesz hűbéri lánc, akkor addig nem fontos privatizálni, hiszen addig "haszonbérbe", "monopóliumba" adják ezeket a lánc erősebb tagjainak. Így is, úgy is az övék, valódi gazda, valódi vállalkozói szemlélet ebben nincs. Ugyanezért lehet 9 évre "független" Polt Péter vagy Szalai Annamária hivatala. (Paradox módon éppen a Fidesz próbálkozott az állammal párhuzamos intézmények kiépítésével a 8 év "nélkülözés" közben, most viszont talán éppen ezért minden eddiginél rámenősebben számolja fel a függetlenebb szerveződéseket.)

Egyre kevesebb erőforrásból kell fenntartani a magyar államot, és legalább néhány szavazói csoportot meg kell tartania az országban aktuálisan regnáló párt(ok)nak. Ha az új vállalkozásokat azonnal agyonadóztatják, eszelős áron jutnak hitelhez, akkor ők meg sem születnek. Ha a régi vállalkozásokat bármikor ellehetetlenítheti több különböző hivatal (közben cinikus módon az EU előírásaira mutogat), akkor csak a feudális láncba beálló puhagerincűek maradnak, ugyanakkor magas működési költséggel és kockázatvállaló piaci magatartás nélkül. Kockázat nélkül egy idő után nincs profit, még kevesebb a forrás, még több a minden lehetőségtől megfosztott ember. Szociális szolgáltatás nem marad, csakis rabszolgamunkáért cserébe, a rabszolgák pedig egymást sem tudják segíteni, mindenki mindenki ellen harcol. valójában ez  legjobb módja annak, hogy kiharcoljuk a legsötétebb gyarmati sorsot...

Ha senki sem bízik a hosszabb távon megvalósítható ügyekben, akkor nem lesznek olyan közösségek, szerveződések, amelyekben van bárminemű szolidaritás, egymás segítése, amire pedig mindannyiunknak szüksége van, lesz egyszer. Cserébe a "család" ideológiáját szajkózzák, mint természetes önszerveződési formát, ami majd segíti a túlélésünket, miközben a család eleve vagy nagy segítség vagy nagy hátrány. Ez a helyzet pedig nem változik a blablától vagy egy esetleges családi adóztatástól, netán attól, hogy kit tekintünk családtagnak.

Tudom, hogy ez így általános, absztrakt kép, de most erre van időm. De aki érti, annak üzenem: elemi problémákkal küzd a magyarországi kormányzás alapfelfogása, ebből a gödörből nem jövünk ki, ha nincs önmérséklet a jelenlegi és majdani kormányerőknél. Csakis egy paradigmaváltás, az önkormányzatiság, az autonómiák tisztelete jelenthet hosszabb távon kiutat.

Államcsőd

Ideje kimondani, hogy valójában már államcsőd van. Tologatják-rakosgatják az adósságot régi és új intézmények között, de előbb utóbb utoléri őket a fizetési kötelezettség. Maguk az intézményátalakítások nem is szolgálnak más célt, mint az adósságok eldugását és az intézményvezetők teljes cseréjét. A többi szándék elveszett valahol. Persze biztosan találnak még pár államosítási lehetőséget, ahogy a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetéseket is egyszerűen ellopták. Nézzük, mi a helyzet – az, amit a média egyáltalán még követni tud, és témává tesz:

• önkormányzatok újabb erőforrás-elvonása, egyre újabb hullámban. Emellé rögtön tegyük hozzá, hogy az új közoktatási-köznevelési törvényt a Széll Kálmán terv jegyében alighanem megtorpedózzák, és az iskola műszaki infrastruktúráját mégiscsak a helyi önkormányzatnak kell biztostani. Annak az önkormányzatnak, ami már semmibe sem szólhat bele, azaz rendkívül érdekelt, ráadásul pl. éppen a közüzemi díjakkal eleve „hajlamosak” tartozni.
• egészségügy agóniája, igen hosszú várakozási idők, felszámolt egységek, hiányzó orvosok és szakápolók...
• A budapesti tömegközlekedésben a 4-es metró nem készült el, talán nem is készül el soha, de a 3-as metró fél órákra már leáll mind a szerelvények, mind pedig a pálya alkalmatlansága miatt. Emellett több jel arra utal, hogy a Malév után akár a BKV csődjét is megkockáztatja az állam, elvégre akkor hosszabb távon is a Fidesz magánvállalkozásává tehetnék a tartozásmentes utódokat. Eleve szeretik a közszolgáltatásokat (vagy hasonló jelentőségű, megkerülhetetlennek tekinthető hazai szolgáltatásokat) a saját hűbéreseik között szétosztani.

A legújabb sztori arról, hogy a MÁV ügyei egyszerűen nem ott dőlnek el ahol elvileg, és még csak azt sem tudja megakadályozni a szakpolitikai vezetés, hogy legalább ott történjen pályafelújítás, ahol annak hatása is van, miközben az elköltött forrás ugyanannyi, azaz másik oldalon a nyertesek bevétele ugyanannyi.

A Fidesz azon pár érdekcsoportja, amely beletanult abba, hogy a gyenge jogállamiságot, a szereptévesztésben lévő hivatalokat, a túlbonyolított és tartalmában kiüresedett pályázati rendszert a gyarapodó erőpozíciókra alapozva kihasználja, gyakorlatilag kiprivatizálta a magyar államot és csatolt részeit (állami vállalatok, államot kiszolgáló cégek és más szervezetek). Már e 3, maximum 4-5 érdekcsoport fogságában van maga a Fidesz is, ez jól látható, hiszen ők tudták leghatékonyabban eszközként használni a jogalkotás privilégiumát és az állami forrásokat. Az állam nekik dolgozik, a befizetett adóforintokból monopolhelyzetű vállalatokat igyekeznek kialakítani. Mivel az elvek, szabályok, szakmaiság eleve gyenge lábakon álltak, könnyű volt befolyást nyerniük a legkülönbözőbb helyeken. Orbán Viktor "magyar nagytőkéseket” nevel az állampolgárok pénzén, ezt akarta, ez volt a szándék. Hosszabb távú eredményekben bízhatott, illetve leginkább abban, hogy a nemzeti vagyon jelentős részének birtokában a Fidesz évtizedekig fog domináns lenni. Csupa-csupa rossz forgatókönyv áll előttünk...