Államcsőd

Ideje kimondani, hogy valójában már államcsőd van. Tologatják-rakosgatják az adósságot régi és új intézmények között, de előbb utóbb utoléri őket a fizetési kötelezettség. Maguk az intézményátalakítások nem is szolgálnak más célt, mint az adósságok eldugását és az intézményvezetők teljes cseréjét. A többi szándék elveszett valahol. Persze biztosan találnak még pár államosítási lehetőséget, ahogy a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetéseket is egyszerűen ellopták. Nézzük, mi a helyzet – az, amit a média egyáltalán még követni tud, és témává tesz:

• önkormányzatok újabb erőforrás-elvonása, egyre újabb hullámban. Emellé rögtön tegyük hozzá, hogy az új közoktatási-köznevelési törvényt a Széll Kálmán terv jegyében alighanem megtorpedózzák, és az iskola műszaki infrastruktúráját mégiscsak a helyi önkormányzatnak kell biztostani. Annak az önkormányzatnak, ami már semmibe sem szólhat bele, azaz rendkívül érdekelt, ráadásul pl. éppen a közüzemi díjakkal eleve „hajlamosak” tartozni.
• egészségügy agóniája, igen hosszú várakozási idők, felszámolt egységek, hiányzó orvosok és szakápolók...
• A budapesti tömegközlekedésben a 4-es metró nem készült el, talán nem is készül el soha, de a 3-as metró fél órákra már leáll mind a szerelvények, mind pedig a pálya alkalmatlansága miatt. Emellett több jel arra utal, hogy a Malév után akár a BKV csődjét is megkockáztatja az állam, elvégre akkor hosszabb távon is a Fidesz magánvállalkozásává tehetnék a tartozásmentes utódokat. Eleve szeretik a közszolgáltatásokat (vagy hasonló jelentőségű, megkerülhetetlennek tekinthető hazai szolgáltatásokat) a saját hűbéreseik között szétosztani.

A legújabb sztori arról, hogy a MÁV ügyei egyszerűen nem ott dőlnek el ahol elvileg, és még csak azt sem tudja megakadályozni a szakpolitikai vezetés, hogy legalább ott történjen pályafelújítás, ahol annak hatása is van, miközben az elköltött forrás ugyanannyi, azaz másik oldalon a nyertesek bevétele ugyanannyi.

A Fidesz azon pár érdekcsoportja, amely beletanult abba, hogy a gyenge jogállamiságot, a szereptévesztésben lévő hivatalokat, a túlbonyolított és tartalmában kiüresedett pályázati rendszert a gyarapodó erőpozíciókra alapozva kihasználja, gyakorlatilag kiprivatizálta a magyar államot és csatolt részeit (állami vállalatok, államot kiszolgáló cégek és más szervezetek). Már e 3, maximum 4-5 érdekcsoport fogságában van maga a Fidesz is, ez jól látható, hiszen ők tudták leghatékonyabban eszközként használni a jogalkotás privilégiumát és az állami forrásokat. Az állam nekik dolgozik, a befizetett adóforintokból monopolhelyzetű vállalatokat igyekeznek kialakítani. Mivel az elvek, szabályok, szakmaiság eleve gyenge lábakon álltak, könnyű volt befolyást nyerniük a legkülönbözőbb helyeken. Orbán Viktor "magyar nagytőkéseket” nevel az állampolgárok pénzén, ezt akarta, ez volt a szándék. Hosszabb távú eredményekben bízhatott, illetve leginkább abban, hogy a nemzeti vagyon jelentős részének birtokában a Fidesz évtizedekig fog domináns lenni. Csupa-csupa rossz forgatókönyv áll előttünk...