2012. április 5., csütörtök

Matolcsy levele

Ez a cikk nem kerül a Fidesz szórólapjaira, amiből most kaptunk éppen. Szajlai Csaba, a Magyar Hírlap (nem a Népszava!) újságírója azt taglalja, hogy a matolcsizmus sikerei láthatatlanok maradtak, és kiszolgáltatott helyzetbe lavírozott minket a kormány. Megjegyzem, nem csoda, hogy ma már kétnaponta mondja bele a mikrofonokba Orbán, Szíjjártó, Lázár, hogy miaztándemostmárnagyonkészen állunk az IMF-fel lebonyolítandó tárgyalásokra. 
Lényegében minden szavával tagadja a hivatalos kormányálláspontot:

"Miközben gazdaságunk visszaesik az idén, vagy jobb esetben is enyhén a nulla fölötti növekedést produkálunk – a Mercedes-beruházásnak köszönhetően..."
"...nincs olyan hónap, hogy ne kellene bejelenteni valamilyen pluszintézkedést a költségvetési hiánycél megtartása érdekében..."
"Ha tavaly nincsenek az oly gyakran emlegetett egyedi tételek – a tíz év során fölhalmozott magánnyugdíj-pénztári vagyon „befolyatása” a büdzsébe és a különadók –, akkor mínuszban lenne az egyenleg. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb számításai szerint meghaladná az öt százalékot is a GDP-arányosan számolt deficit, miközben az államháztartás finanszírozási igénye is nőtt az elmúlt évekhez képest. Utóbbi pedig azt jelzi: valami nagyon nincs rendben, valami nagyon nem működik."
"...óvatos számítások szerint az „egykulcsos” mintegy négyszázmilliárd forintot vett el a költségvetéstől – a sok rendkívüli intézkedés pont azért kell, hogy ezt a lyukat befoltozza az állam..."
"A KSH statisztikái szerint padlón a szolgáltatások, az építőipar, s minimálisra zuhant kapacitással működik az idegenforgalom-vendéglátás szegmense, továbbá lefagytak a vállalati beruházások. Csoda-e, hogy magas szinten stabilizálódik a magyarországi munkanélküliség?!"
"Büszkélkedni ezzel a trenddel pedig azért nem érdemes, mert a végén még Brüsszelben is komolyan utánanéznek a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításának, amely összegszerűen tényleg felért egy kisebb Marshall-segéllyel, de helytelenül történt a vagyonnal való sáfárkodás. És nem biztos, hogy azért, mert a „pénzügyi világ megtámadta Magyarországot”."
"Tehát a „büszkeség” helyett arra kellene gyorsan összpontosítani, hogyan is próbálunk megfelelni a Nemzetközi Valutaalapnak és az Európai Uniónak. Ketyeg az óra, a piac pedig türelmetlen: a kormány a maga intézkedéseivel már nem tudja a bizalmat erősíteni, nemzetközi hitelkeret nélkül pedig elveszünk."

Én csak annyit tennék hozzá, hogy azért már igen-igen várom, hogy kimondásra kerüljön: mindez Orbán Viktornak köszönhető, aki az adott feladatokra alkalmatlan embereket ültet a bársonyszékekbe. 

Hogy a jobboldalon mekkora jelentősége lehet annak, hogy a Fidesszel barátságos médiában ilyen cikk megjelenhetett, bizonyítja, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium azonnal hátborzongató stílusban megfogalmazott sajtóközleményben reagált rá. Érvelés nulla, szerintük a vélemény mögött tudatlanság, a magyar emberek erőfeszítéseinek lenézése, és ártó szándék áll, "amely egy magyar újságírótól tiszteletlenség a hazájával szemben is." 
Szóval pofa lapos, a kormány részéről  nincs igény az újságírók aggályaira. Értjük. 

A kiválasztottak "demokráciája" 2.

Nah, megkaptuk papíron, kire mi tartozik és mi nem, pedig eddig sem volt rózsás a helyzet. 10 évre titkosítható közbeszerzések (WTF?!), keveseknek megtekinthető földtulajdoni lapok. A nagyberuházásokat meg eddig ezek szerint a régészeti feltárások lehetetlenítették el, de majd most elhárul ez az akadály, újra dübörgünk.
A legszebb: közérdekű adatok hozzáférhetősége korlátozható. Akkor közérdekű vagy sem?

2012. április 4., szerda

Miből lett a modern állam?


Előrevetítve a fő mondanivalót: a központi állam önmérséklete mellett teszem le a voksot, ezúttal egy történelmi példán keresztül. Ez szemben áll azokkal a véleményekkel, amelyek jobbára az államtól várják a megoldást, a csodafegyvert. Vélhetően hosszú bejegyzés(ek) készülnek erről a témáról, nehéz lesz tömöríteni.

Hajlamosak vagyunk sok jelenséget eleve elrendeltnek, megkérdőjelezhetetlennek tekinteni, holott egykor újdonságnak számítottak és nem feltétlenül mutattak egyazon irányba a jelenségek. A középkori és kora újkori állam és az államiságról alkotott felfogás merőben eltérő volt a 19. században kiérlelődött, ma is ható alapvetésekhez képest.
Egy őszi konferenciára készülve a porosz állam felemelkedését próbáltam megismerni, mert feltűnt egy információtörténeti érdekesség, egy olyan eljárás, amelynek keretében (a nagyobb európai államok esetében először) a birtokolt területek többségén a teljes férfilakosság regisztrálásra került. Korábban ők olyan jobbágyok, szabad parasztok és városlakók voltak, akiket településükön, a portájukon és földbirtokosukon keresztül amolyan masszaként észlelte a központi állam. Ezen társadalmi csoportokból szabályosan kiragadták a katonákat, ami azonban már új státuszt jelentett, elválasztotta őket a múltjuktól. I. Frigyes Vilmos (uralkodott: 1713-1740) indította el új úton a csatolt részekkel és az 1704-ben szerzett porosz királyi címmel megnövekedett brandenburgi választófejedelemséget. A hadsereg mennyiségi és minőségi mutatóinak érdekében tett lépések hamar jelentős és igen szerteágazó változásokhoz vezettek.
1733-ban a porosz államban minden katonai ezredhez egy különálló utánpótlási területet, úgynevezett kantont rendelt I. Frigyes Vilmos király. A konfirmáció után, 14-15 éves kor körül (evangélikus a lakosság túlnyomó része) a fiúkat lajstromba vették (Enrollierung). Fizikai paramétereiket és „gazdasági hasznosságukat” értékelték és behívásukról a kialakított lista alapján intézkedtek egy későbbi időpontban. A nagyobb gazdák, önálló kézművesek és kereskedők, a rendszert támogató papok teológiát tanuló fiai mentesülhettek a szolgálat alól; a 172 cm alatti ifjak szolgálatait kevéssé igényelte az állam a korszak elöltöltős hosszú puskái miatt.
A rendszert bonyolította, hogy a szökések megelőzésére, a lojalitás fokozására a katonai szolgálat maximális időtartamát megszabták, egyedülálló módon több hónapos szabadságolásokat iktattak a szolgálati időbe, illetve tartalékos státuszba helyeztek katonai szolgálatot teljesítőket. Ennek az alábbiakban részletezendő megoldásnak információtörténeti szempontból az adja a jelentőségét, hogy egy Európában egyedülálló adatbázis tette lehetővé, hogy az ezredek mindig teljességgel fel legyenek töltve megfelelően kiképzett, fizikailag jó állapotban lévő és hozzáállásában megbízható fiatalemberekkel. A porosz hadsereg 18. századi sikereit az előre felkészített, gyorsan mozgósítható tartalékosoknak és a hadszolgálat iránti elfogadóbb magatartásnak köszönhette. Mindez pedig egyszerűen a központi állam és lakosok közötti közvetlenebb kapcsolata révén vált lehetővé.
Frigyes Vilmos a sorkatonaságot megelőlegező kiképzési és toborzási eljárást további, sokkal inkább gyakorlatias tanulási folyamatok érdekében használta fel. A kaszárnyákban békeidőben hasznos szakmákra készítették fel a fiatalembereket (főleg szövetek, ruhák előállítására). Mivel szüksége volt a bürokratikus hadszervezetnek írástudó altisztekre, ezért alapfokú oktatási intézmények egész sorát hozta létre a parasztfiúknak. Az elemi készségek kialakításán túl itt gazdálkodási ismereteket tanítottak, és e tevékenységgel hozzájárultak a paraszti „jövedelemtermelő képesség” növeléséhez.
A besorozottak immár nem csak veszítettek új társadalmi státuszukkal:
  • már nem a földesúr joghatósága alá tartoztak, hanem közvetlenül a király alá, aki nem volt feltétlenül méltányosabb, de kiszámítható kereteket adott;
  • vasárnaponként kötelező jelleggel, vélhetően büszkén viselték a templomba menet a kék uniformist és az oldalfegyvert, amellyel világossá lett, hogy ők a „király emberei”, fontosabbak másoknál és védelmet élveznek;
  • leszerelt veteránként kisebb városi tisztségeket, postai és iskolai állásokat töltöttek be, nem mondott le róluk teljességgel a király (a porosz oktatás gyakorlatát ez tette katonássá);
  • jövedelemszerző dolgokat tanultak, amelyet minden bizonnyal hasznosítottak, hiszen a porosz gazdaság főleg a textilipar révén nagyot ugrott előre az európai rangsorban, illetve a burgonya sikeres meghonosítása révén az éhezés ritkává vált.
A modern állam megszületésének kulcsmotívuma, hogy az államvezetés a lakosság egyes csoportjainak testét és szellemét meghatározott célok mentén fejleszthetőnek gondolja, valamint az egyes egyéneket külön-külön el tudja érni. Az előadás szerkesztése közben szembesültem azzal, hogy alapvetően Michel Foucault-nak a modern állam előtörténetéről kialakított gondolatai mögé bújhatnék, de ezekkel most nem teszem hosszabbá a bejegyzést.
Az egyes állampolgárok (itt még: férfiak) regisztrálásának hozadékai messzemenő hatásokkal jártak, és hatalmast lökést adtak az adminisztratív megoldásoknak. Frigyes Vilmos a hatékony információgazdálkodást nem pusztán a korszakban rendelkezésre álló módszerek alkalmazásával érte el. Olyan hivatali működést és olyan hivatali állományt alakított ki, amely nyitott volt arra, hogy használja a statisztika, a katalogizálás, a térképészet új eszköztárát, különösen akkor, ha ezek a hasznosságukat már bizonyították. Frigyes Vilmos
  • különböző hivatalnokok és testületek együttműködését kényszerítette ki rendszeres közös ülésezések erőltetése által;
  • nyomoztatta és tesztelte a hatékony információáramlást a munkatársak között (egyszerű kérdésekkel tesztelték, hogy egy ismeret eljutott-e minden hivatalhoz);
  • a pietizmus mozgalmának innovatív iskoláiból erős hivatástudattal, egyfajta korai menedzsment-szemlélettel rendelkező személyekkel töltötte fel a hivatalnoki állásokat, akik jobbára városi polgárok leszármazottjai voltak.
A porosz hivatalnokok hatásköre mai szemmel kaotikus volt: a hivatalnokok különböző ügyekben, különböző helyeken kaptak illetékességet. Az átfedések viszont “probléma-megoldási” és érvelési versenyt indítottak: az érveket pedig legkönnyebben számokkal tudták alátámasztani a gyakorlatias király előtt.
Egyes hivatalok megítélését befolyásolta a két szinten ellenőrzött saját költségvetési tervük betartása. A hivatalnokok fizetése nem volt szabályozott: a király egyénenként döntött róluk, önkényesen ösztönzött és büntetett. A kialakult versenyt jól jellemzi, hogy Henry Jacoby kutatásai (Die Bürokratisierung der Welt) szerint az erősen leterhelt porosz hivatali vezetők gyakran a hiányzó munkaerőre panaszkodtak, de létszámuk igen mérsékelt maradt Frigyes Vilmos alatt (kevesebb, mit 500 fő). Ezzel egyidőben Franciaországban már a kormányzati vezetők is joggal túlméretezettnek tekintették a bürokráciát, amelynek létszáma messze elhagyta a 10 ezer főt.
A porosz bürokrácia I. (Nagy) Frigyes uralkodása során kezdett számszerűen gyarapodni, és ezzel párhuzamosan kivette a helyi igazgatási szervek kezéből a feladatokat. A fiúk lajstromba vételét például 20-30 éven keresztül jellemzően helyi lelkészek végezték el, a munkát a területileg illetékes katonai ezred szervezési feladatokkal ellátó személyei segítették és ellenőrizték. A központi közigazgatás azonban felmondta a „civil” segítséget, leszűkítette a „katonai közigazgatási” szervek illetékességét, miközben a nemesi közigazgatási egységek hatáskörei jelentőségükben veszítettek. A század végére mindennapossá lettek a porosz közigazgatást érintő szépirodalmi művekben megírt panaszok: ez az ország egy börtön, amelyben mindenhez engedélyt kell kérni barátságtalan hivatalnoktól.

Hogy ne nyúljon túl hosszúra a bejegyzés: a téma feldolgozása során az a kép alakult ki bennem, hogy a modernnek tekintett központi és adminisztratív megoldások kezdetben ráerősítettek a meglévő folyamatokra. Kisebb közösségek ágyazódtak még be az embereket, e közösségek, szerveződések autonóm oktatási, szociális, vagyongazdálkodási, stb... megoldásai mellett a „beavatkozó-fejlesztő állam” megjelenése először jobbára többletlehetőségeket biztosított, lényegében minden társadalmi csoportban javította a boldogulás esélyeit. Az, hogy ezekkel élni tudtak az akkori emberek, az többek között annak köszönhető, hogy saját közösségeikben aktívaknak, megoldáskeresőknek kellett lenniük, nem teljes megoldást vártak az államtól (sőt!). Természetesen e közösségek nem a boldog harmónia megvalósulását jelentették, sokaknak akkor (is) új közösségek keresése jelentette az egyetlen vállalható opciót. Mára viszont nálunk – az államszocialista múlt és a széleskörű szegénység miatt fokozottan – az állam maradt, a közösségi ember eltűnt, az államtól azonban olyan dolgok megoldását várjuk, amelybe (sűrűn) beleavatkozva több kárt okoz, mint hasznot.

[Zárójelben: Most, amikor a nemzet és az ország a „közösségi” (?) lét alapegysége, és a jövedelmek nagyobbik felét magához ragadó állam e helyzet fenntartásában rövidtávon érdekelt (4 évnél hosszabb időtáv pedig nincs), a központi államot érintő érzéseink, kritikánk mellett nehéz újraépíteni egy-egy valódi kisközösséget vagy élő szakmai szervezetet, és nem a „kilépésen” gondolkodnunk.]

Erzsébet-utalvány, a pénzHELYETTESÍTŐ

Na, erről a véleményemet nem akartam kifejteni, de megtette helyettem más:
No, lássuk a hozzászólásokat, hátha kiderül, hogy ez így és ebben a formában szuper. 

A hűség (latinul: fides) és a függetlenség

Végre nevettem egy jót:
"Elképzelhető, hogy pártpolitikus lesz az új köztársasági elnök - közölte Navracsics Tibor az InfoRádió Arénájában. A közigazgatási és igazságügyi miniszter szerint az a fontos, hogy az államfő az eskü után ne kötődjön egyik párthoz sem."


Forrás:
Kiemelés tőlem.


2012. április 2., hétfő

Hát megtörtént, SP oda

Schmitt Pál lemondott. Élőben néztem: vádolt mindenkit, felelősséget ellenben nem vállalt, perelni akar, harcolni az igazáért. Láthatóan nem érti a tudományosság mibenlétét, és így nem kért bocsánatot azért a hazugsághalmazért sem, amit az ügy kezdete óta összehordott. Ismételten azt hazudta, hogy indokolatlanul gyorsítottan és az ő bevonása nélkül lezajlott, jogtalan eljárás keretében fosztották meg doktori címétől. Mikor már nem figyeltem az újabb infantilis védekezésre, vastaps tört ki, és kiderült, hogy lemondott. Szánalmas produkció volt. A fotók és az azonnali kivonulása alapján egy rendszereken átívelően kivételezett ember tört meg a személyében. Úgy tűnik nem vagyok szadista, mert nem tesz boldoggá, de szerintem megérdemelte.
Schmitt beszédét hangosan kommentálták az ellenzéki padsorokból. Nem volt szép, igaz, nem egyszerű olyanokat csendben hallgatni, amikor csaláson és sorozatos hazugságon kapott ember sportszerűségről, jogtalanságról, tisztaságról, jószándékról beszél. Kövér Lászlóból emiatt ismét kitört a "fiatal demokrata": újra mélypont. Az ember néha reménykedik, hogy csak élvezi a piszkálódást, de nem, halálosan komolyan, dühtől remegve azt mondta, hogy szerinte nincs joga az országgyűlésben lenni a "tőle balra ülőknek". Gyakorlatilag bejelentette, hogy a parlament egészen jól ellenne ellenzék nélkül is. Ha "csak" a DK-ra és MSZP-re értette, már önmagában azért lemondhatna ő is, ha már belejöttek, hiszen nem érti azt a politikai rendszert, amelynek egyik legfőbb tisztségviselője. 
Hozzáteszem: az LMP és a Jobbik vezérszónokainak felszólalása tetszett, de számomra látványos volt, hogy a korábbi kormánypártok oldaláról bármilyen moralizálás ebben a helyzetben falsul hangzik. Kövér László azonban jobb, ha nem lovalja magát hasonló erkölcsi ítélkezésre. Az MSZP tisztújításának semmi konkrétumot nem tartalmazó belátásai és "megbánásai" egyébként megújulást bizony nem ígérnek. Ameddig a Fidesz elsőszámú kihívónak meg tudja tartani az MSZP-t, addig ez az ország esélyt sem kap tényleges fordulatra. :(
Utána a sajtó munkatársai igen izgatottak lehettek, újabb hír jött, amely a "kövéri logikát" képviseli:
"14.26 Rendőrök zavarják el az újságírókat
Tudósítónk szerint a miniszterelnök testőrei megpróbálták elzavarni az újságírókat a köztársasági elnök folyosójáról, de ők közölték, hogy ez az újságíróknak fenntartott hely, nem mennek el. A testőrök erre rendőrt hívtak, aki elküldték az újságírókat a folyosóról. Másik tudósítónk azt jelentette, hogy a parlament őrei már az ülésterem melletti folyosókról is kiszorítják az újságírókat."
A mai nap azt is megtudhattuk Wittner Máriától hogy itt háború van, hülye, aki nem látja. Egy poén szerint (azt hiszem varanus.blog.hu kommentjei között): 
Igen, a józan ész ellen. És szerencsére győzelemre állunk. ;)

Tegnap Stumpf András lehangoló volt az ATV "Szabad szemmel" című műsorában: szerinte a Fidesz-közeli véleményvezérek jól vizsgáztak, gerincesebbek és karakánabbak voltak, mit korábban a "ballib" hangadók. A Fideszen belül valójában kívülálló, nem éppen körülrajongott Schmitt súlyát, szerepét egy szintre hozta a 2006-os Gyurcsányéval, aki a "baloldali" kormány frontembere volt ott és akkor. Ma a Mandineren is kommentár nélkül, fellélegezve írtak Schmitt lemondásáról. Ha ezzel megnyugtatják magukat az értékesebb "konzervatív" fiatalok, akkor csak a szemüvegük mellé egyre nagyobb szemellenző fog nőni. Csak megerősíteni tudom a tegnapi véleményemet, zanzásítva: ez a politikai kultúra elfogadhatatlan, ezen csak ők változtathatnak. Például azzal az elemi felismeréssel, hogy a mostani ellenzéki vélemények megfogalmazói jobbára nem tekintenek az "MSZP-kre" megoldásként, és a korábbi SZDSZ-t sem kívánják feltámasztani.
Felmerült ma például Kövérrel kapcsolatban a köteles beszéd. Akkoriban (2002) ez elégnek bizonyult a közvélemény megmozdítására, ma pedig egy finomkodó körülírásnak számítana a háborús retorika özönében.  
Lázár János két fordulóban magyarázta el az ellenzékieknek Schmitt erkölcsi nagyságát, Tulassayt felszólította, hogy csak szépen dolgozza le a maradék 3 hónapját, ráadásként fenyegetőzött régi diplomák, doktorik felülvizsgálatával. Ezzel egyébként kit akart megijeszteni az állambiztonsági múlt, és bármilyen 2002 előtti történés témájától irtózó kormánypárt?
Hát, attól tartok, ma sem tanultunk semmit. A Fidesz-KDNP végülis kiugrasztott pár gerinces embert a bokorból, azokra majd most jobban figyelnek.


2012. április 1., vasárnap

A Kiválasztottak "demokráciája"

Schmitt Pál köztévés és közrádiós megszólalásai számomra gyomorforgatóbbak voltak, mint maga a tett, amit elkövetett, vagy az, hogy azt elhazudta a vizsgálat végeredményének kihirdetéséig. Számolhatott azzal, hogy az ügyet sikeresen szőnyeg alá söprik, nem lesz majd olyan bizottság, amely el meri ítélni őt. De mégis lett bizottság, és az úgy döntött, ahogy szakmailag döntenie kellett. Döcögött, dadogott a szekér, de megtörtént, és mindeközben többen is megmutatták a Fidesz szimpatizánsai közül, hogy nem csak kívülállókkal szemben vannak erkölcsi aggályaik.
Amit viszont most Schmitt Pál tesz, az nem más, mint a kóros kiválasztottság-tudat megnyilvánulása. Hogy képzelik, hogy besározzák őt, aki mekkora sportoló, mennyi időt töltött az olimpiai mozgalom vezető pozícióiban, aki anyukájának tett egy szívességet ezzel? Tessék, hogy jön ez ide? ÉN, ÉN, ÉN! Mint egy igazi hülyegyerek.
Szerinte ő nem felelős, mert a konzulensének (sőt: a már csak a kész anyaggal szembesülő opponensének, azaz bírálójának) kellett volna formailag helyretennie az értekezést. Hogyan kapott ő diplomát? Miért is a konzulensének kell elkészítenie Schmitt Pál doktori munkáját? Közben meg felmerült az a hír, hogy volt ő neki olyan konzulense, aki elvárta volna, hogy tegyen érte némi erőfeszítést. Csak a sportemberünk a könnyebb megoldást választotta. Lehet, hogy nem igaz, de amit most mutat személyiségjegyeiből ez az ember, az arra utal, hogy ő már réges-régen megszokta, hogy kivételes elbírálás alá esik.
Szerinte az ő (ő?) munkája társadalmilag hasznos mű - mondja az, aki most kapta meg papíron, hogy ez nem az ő munkája, pontosabban az ő saját munkája nem látszik, nem tett hozzá semmit mások tudományos munkájához.
Szerinte őt meg kellett volna várnia az egyetem szenátusának, és meg kellett volna hallgatni az ő érveit. Öhöm, nem egészen ez a gyakorlat más hallgatók esetében, miért is lenne most másként? PhD-hallgatóként engem sem hívnának meg a kari vagy rektori tanácsba, ha éppen meg szeretnék ítélni a doktori értekezésemet. A kormányülésen és az országgyűlésben sem veszek részt mostanság, pedig igencsak érintett vagyok azokban az ügyekben, amelyekről ott döntenek. 
Szerinte azok keltik az ország rossz hírét, akik szóvá merik tenni, hogy mit tett! Jézusom, Te aki a mennyekben lakozol titokban! Értem én: ezt láthatta a környezetében, kinyalták az Ön seggét is, mint annyi sok másikat azok, AKIK EZT HAGYTÁK! Értem én, hiszen az ez ügyben első megszólalásából is kitűnt, hogy fogalma sincsen a tudományosság alapfeltételeiről. Oké, megesett ilyen Magyarországon nem egyszer, nem gusztusom szerint való, de nem kívántam volna ezért a lemondását, ha bocsánatot kér, lemond a doktori címről még januárban. Nem érti? Nem az a gáz, hogy élt ezzel a lehetőséggel, hanem az, hogy azóta is csak azt bizonyítja számunkra, hogy Ön úgy gondolja, ez jár(t) magának! És innentől kezdve Ön nem más, mint egy pofátlan seggfej!

Az a döbbenet, hogy ő az egyik leginkább nélkülözhető láncszeme az Orbán-rendszernek, aki ráadásul a Fideszen belül valójában kívülálló. Ezt a beképzeltséget kapjunk nap mint nap a pofánkba: ez van benne a hivatalos szóvivői nyilatkozatokban, Orbán egész lényében, Navracsics gúnyos megjegyzéseiben, Kósa közönséges megnyilvánulásaiban, és a sportág koronázatlan királyának, Lázár Jánosnak már a tekintetében és félmosolyában is. A jelek szerint valami erkölcsi magaslatról beszélnek mindenkivel, elhiszik, hogy ők egyszerűen magasabbrendű lények. Példát kínálnak erre Szalai Ákos mondatai a kormánynak az államosító jellegű megoldásokat szerető vonásáról és annak indoklásáról: 
"Ezt mindig azzal indokolják, hogy a „szabályozatlan magánérdek” „korlátlan érvényesülése” az adott területen ellentétes a közérdekkel. Csakhogy ennek kapcsán szeretik megkerülni a másik fontos kérdést: miből gondolják, hogy a kormányzat nevében eljárók a közérdeket, nem pedig a saját egyéni érdeküket fogják követni? Miért gondolják, hogy az általuk működtetett kormányzat jobban fog működni, mint az előző, amelyről ők is azt gondolják, hogy rosszul tette a dolgát?
Erre egy választ hallottam, például Orbán Viktortól a nyári tusványosi beszédben, vagy Navracsics Tibor a közszolgálat ethoszát a magánszféráétól élesen elkülönítő nyári nyilatkozatában: magasabb etikai színvonalon állnak a mai vezetők, mint az előzőek." 

Úgy tűnik, ezt el is hiszik magukról. Számomra meglepő, hogy a "pszichologizálásnak" van most elsőrendű jelentősége a politikai nagyszínpadon. Ha minden más racionalitás ellenében inkább a személyiségjegyeket elemezzük , és mondjuk abból indulunk ki, hogy "Orbán nem engedi el akkor az embereit, mikor azt legjobban támadják és szereti a harcot...", akkor több döntést, mondatot értünk meg, mint egyébként. Nem csoda, hogy a döntések mögött álló szakmai munka minőségileg  gyenge, nyilvános egyeztetések pedig valójában nincsenek. Sajnos sok tekintetben igaza lett Debreczeni Józsefnek, hogy önmagában azok az attitűdök, amelyek a Fidesz vezetőit jellemzik, azok előre megjósolhatóvá tették azt a fajta kormányzási (uralkodási) módot, ahogyan ők cselekszenek. 

Az igazi dráma az, hogy ennek a kiválasztottság-tudatnak a megnyilvánulásaira nem érzékeny a magyar lakosság többsége. Ha az lenne, a Fidesz nem kapott volna annyi szavazatot, amennyit. Ha az lenne, akkor már csak maroknyi lenne a támogatottságuk. Csak az a fontos, hogy ki mondta, ki tette, és lényegtelen, hogy mit. Ha fontos lenne, akkor most Orbánt is kritizálnák azok, akik most csak Schmitt távozását követelik a Fidesz környékén. Ha fontos lenne, akkor nem tennének oldalvágásokat, hogy ez hogyan volt a "ballibsi" időkben. Mindegy az, ha valakinek van valódi erkölcsi mércéje és egészséges öntudata. Igen, a "balos" sajtó munkatársai is állandóan hasonlítgatnak, tudom, és ez mire indok? Mint egy rossz "családi sorozat" vagy mi.

Szóval "őszödi beszédet" ne várjunk a Fidesz vezetőitől még zárt körben sem - morálisan nem mernék különbséget tenni köztük és az előző kormányok között, de valóságészlelésben komoly a hátránya a mostaniaknak. És arra kérem a Fidesszel szimpatizálókat, hogy értsék meg, sokan közülünk azért tűnnek hisztérikusnak, mert a Fidesz által hangoztatott "józan ész" most totálisan hiányzik. Nektek kell meghúznotok a határt, mert minket lenéznek, és nem állnak szóba velünk.