Kampányoljon a Fidesz ellen a.... Fidesz!

Olyan irreális a "kormányzati kommunikáció", hogy kommentár nélkül, változatlan formában kirakhatóak lennének plakátokra, és még véletlenül sem segítenének a Fidesz támogatottságán. Lássuk például Szíjjártó Péter legújabb valóságtagadó megnyilvánulásait (M1, Este című műsor, a nem kimondottan balos Inforádió tolmácsolásában):

A költségvetési deficitre vonatkozó felvetésre azonban úgy reagált: "a mi számaink egészen mást mutatnak". 

...Értem a Matolcsy György személyét érő támadásokat, hiszen egy olyan sikeres nemzetgazdasági miniszterről van szó, akinek teljesen lehetetlen körülmények között valóban rendkívüli gazdasági intézkedésekkel sikerült elérnie azt, hogy Magyarország költségvetési hiánya hét évvel az EU-csatlakozás után először 3 százalék alá került"...

Arra, hogy ha feltételül szabják, tud-e szakítani a kabinet az "unortodox gazdaságpolitikával", a miniszterelnök szóvivője azt mondta: "a rendkívüli gazdasági intézkedések rendkívüli időszakokban indokoltak. Mi azt gondoljuk, hogy az európai gazdaság ki fog lábalni hamarosan a válságból, az euróválság véget fog érni, ami pedig rendkívüli módon hozzá fog járulni ahhoz, hogy minden uniós tagország egy átlátható, hosszú távon kiszámítható gazdaságpolitikát folytasson". Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a kormány eddigi gazdaságpolitikája és a miniszter, aki azt végrehajtotta, rendkívül sikeres.

Talán nem véletlen, hogy az országos, igen nézett vagy hallgatott tömegkommunikációs csatornák erős kormányzati befolyásoltsága ellenére zuhant a Fidesz népszerűsége. A lejtmenet sebessége hasonló ahhoz, ahogy 2006 után az MSZP támogatottsága csökkent - utóbbi azonban akkor már erős ellenzéki médiumok környezetében zajlott.

No, és az IMF/EU/magyar kormány megegyezés: nem győzöm hangsúlyozni, hogy hosszú lesz az út addig, amíg ez megszületik. A könnyebb része volt ennek a folyamatnak az, hogy lassan odaengednek minket a valódi kérdések tárgyalóasztalához. Öröm az ürömben, hogy talán közben már nem horror mértékű kamattal veszünk fel egyre újabb kölcsönöket.

Elhúzódó agónia

Szép nagy demonstrációt hoztak össze a kormánypártiak. Igaz, a fejekben van zűrzavar, mert EU-ellenes transzparensek nem éppen a hivatalos állásponthoz tartoznak, de lehet, hogy mégis. Eközben Mellár Tamás, közgazdász, akadémikus, akit elhanyagolt a Fidesz, miután a szakmai háttérintézménynek szánt  (biztos, hogy komoly volt a szándék?) Századvég Gazdaságkutató Zrt-t az ő nevével legitimizálták, felhívta a figyelmet arra, hogy egyre inkább elhúzódik a valósággal való szembenézés:

"Azok a jobboldali értelmiségiek, akik most – felháborodva a nyugati pénzügyi körök arroganciáján – az utcára vonulnak az Orbán-kormány mellett, valójában ennek a legrosszabb forgatókönyvnek a bekövetkeztét segítik elő. Teljesen haszontalan a demonstrációjuk, hiszen sem az IMF, sem az EU nem fog megijedni és visszavonulót fújni a szenvedélyesen protestáló tüntetők láttán. Nem veszik észre, hogy a minket ért – gyakorta igaztalan (fasisztaveszély, diktatúra stb.) – támadások alapja és fő táplálója éppen a kormány hibás gazdaságpolitikája, amely elfogadhatatlan és megengedhetetlen eszközöket használ. 

S itt óhatatlanul merül fel a kérdés: valóban azt hiszik a tüntetések résztvevői, hogy az Orbán-kormány fogja megvédeni a világot, vagy legalábbis Magyarországot a rablókapitalizmus rémségeitől, a pénzuralom mételyétől? A másfél éves kormányzás intézkedései között elvétve ha lehet találni egyet-kettőt, amely valóban a kisemberek helyzetén próbált segíteni, ugyanakkor viszont hosszan lehetne sorolni azokat, amelyek a hazai nagytőke és politikai elit érdekében fogalmazódtak meg.

Ez az értelmiségi sürgés-forgás, a petíciók, a memorandumok gyártása, az utcára vonulósdi ugyanakkor elfedi a lényeget, amiről valóban társadalmi diskurzust kellene (már régen kellett volna) kezdeni, ez pedig az, hogy miként is lehetne megerősíteni a magyar gazdaságot, hogyan lehetne a helyi piacokat aktivizálni, a kistermelők együttműködését elősegíteni, a versenyképességet fokozni. Hiába ugyanis a nemzeti hevület, a gazdasági szabadságharcot csak erős gazdasági szereplőkkel lehet megvívni, tehát először talán ezeket kellene megteremteni. Igaz, ez igen macerás munka, sokkal könnyebb a tragikus hős szerepében tetszelegni, a nemzethalált emlegetni, és minden felelősséget a velünk szemben ármánykodó IMF-re és EU-ra hárítani, ahelyett, hogy végre szakszerűen elkezdenénk dolgozni, és aztán a jól megérdemelt munka után az igen szerény eredményeknek örülni. Sajnos azonban ez nem sajátja a magyar karakternek, így hát marad „az eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem”."
Forrás: http://nol.hu/lap/hetvege/20120121-fegyverletetel__vilagos_
Oh, igen: "megmaradt konzervatív barátainak" szánta az üzenetet, amit a Népszabadságban mondhatott el. Hm...

Ébredő diákok

Remélem folytatják:

http://www.youtube.com/watch?v=MUk_QF5octg 

Amit mondanak, és amit tesznek

2011. május 24. 
A fideszes politikus visszautasította, miszerint a plusz négy fő arra jó, hogy a Fidesz a saját embereivel töltse fel az Alkotmánybíróságot: „Mégis, hogy képzeli, a Fidesz be fogja oda ültetni a párt tagjait?” – kérdezett vissza Balsai István.


2011. június 27.

Pokol Béla, Balsai István, Szalay Péter, Szívós Mária és Dienes Oehm-Egon a 15-fősre bővült Alkotmánybíróság új tagjai. 

Ne bántsák Viktort!

Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat elnöke, a Fidesz parlamenti képviselője levélben arra hívja fel az Európai Bizottság elnökének a figyelmét, hogy alig több mint fél esztendeje az Európai Unió Orbán Viktor elnökletével és José Manuel Barroso személyes tevékeny közreműködésével elfogadta az Európai roma keretstratégiát.

Barroso helyében az alábbi választ adnám:

- Mi nem arra figyelünk, hogy Ön vagy Orbán Viktor mit mond, hanem arra, hogy mit tesz. A keretsratégia és a Nemzeti Felzárkózási és Roma Stratégia beavatkozásai közül melyiket indították el Önök?


Nagyon remélem, hogy lesz olyan újságíró, aki maga elé veszi a két dokumentumot, és pontról-pontra elkezdi kérdezni, hogy "Elkezdődött? Hol? Mikor? Kikkel?" Ne azt, hogy "Miért érezte úgy hogy levelet kell írni?"

Újbeszél 1.

Orbán Viktor ma a Vidékfejlesztési Minisztériumban bejelentette a Darányi Ignác Terv létrejöttét. Vagy mit. Mert azt nem tudjuk, mi is ez, publikus írásos anyagot nem találtam. Enerváltan, a szövegbe kapaszkodva, a felolvasásban gyakran hibázva szónokolt a miniszterelnök. Tartalmában csak a szokásos frázisokat puffogtatta, semmi értelme nem volt a mondanivalójának: a közönség az agráriumban (Nem a vidékfejlesztésben? Hiszen a kettő nem ugyanaz!) érdekelt, tehát Magyarország „minden ellenkező híresztelés ellenében” agrárország, ami magyar élelmiszer, az jó és egészséges, munka, megművelt kiskertek, a városok a falvak nélkül éhenhalnak... Kívánságra bármilyen témában írok ilyen szónoklatot pár órán belül.

Kicsit beszélt arról is, hogy mit kellene elérni: változtatni, könnyíteni... Csak egy dologról nem beszélt: mit is tesznek. Ha az újságcikkből indulok ki, az illetékes miniszter sem volt sokkal konkrétabb.

Ezt a beszédmódot egyszerűen hanyagolnunk kell érintettek és érdekeltek előtt. Nem vezet sehová, megtanultuk. Szerintem az egybegyűltek (akik nem kormányzati munkát végeznek), arra lettek volna kíváncsiak, hogy a kormány mikor mit fog tenni a fenti célok érdekében. Hogy mihez igazíthatják az agrárvállalkozásukat (ha már csak a mezőgazdaságról volt szó). Hogy milyen lépésektől javulnak a hitelezési nehézségek? Hogy milyen lépésektől fehérül ki a mezőgazdasági termelés, hogy emiatt végre megérje a legkorszerűbb technológiák beszerzése és üzemeltetése akkor is, ha erre nem kap valaki közpénzekből komoly vissza nem térítendő támogatást? Mert akkor bizony tőle veszi át a zöldséget-gyümölcsöt a csúnya multi, a szállítás ugyanis komolyan árdrágító. A nagyállatok tartását milyen lépések teszik ismét jövedelmezővé? ... Akár azt is elárulhatta volna a miniszter, hogy ki, mikor, hogyan kap segítséget arra, hogy a házikertjét a mai körülmények között is értelmesen hasznosíthassa? Ugyanis a nagyüzem bizony több alapélelmiszer esetén igen hatékonnyá lett.

Hagyjuk a fenébe ezt a beszédmódot: lopják az időnket. Persze, a miniszterelnök lendületesen felvezetheti, hogy milyen alapproblémákat szeretne megoldani, a miniszter pedig bontsa le a lépéseket. De nem egy ilyen fáradt, lejárt szavatosságú, a közönséget hülyének tartó minőségben! Azt remélem ugyanis, hogy olyanokat hívtak meg, akiknek a mindennapjait érintik a felsorolt jogszabályi problémák.

A másik káros beszédmódot az jelenti, hogy elkezdik elemezgetni a szónoki frázisokat:

Nem is vagyunk agrárország, mert 4% a GDP-ből!

Háború van-e a termőföldünkért és az ivóvízünkért vagy sem?

Része-e a háborúnak a Standard & Poor's vagy sem?

Szóval az újságírók elkezdenek borzongani azon, hogy milyen hülyeséget vagy milyen okosságokat mondott az, aki nem mondott semmit, csak reprezentálta, hogy ott van a(z ismeretlen) program mögött. Erről beszéltetik a "véleményvezéreket" is. A programról pedig még mindig nem tudunk semmit. Tiszteletem az LMP-nek, hogy mai feszült napjukon is szóvá tették ezt (éppen az ő programjaikat kerestem). A többieknél néma csend.

Még többször visszatérek erre a problémára: a rossz kérdések köré szervezett kommunikációra és tömegtájékoztatásra, amelynek az eredménye, hogy senki nem tud együttműködni senkivel, minden stíluskérdés. Mindenki a helyezkedésben vesz részt (nem csak a hivatásos politikusok), a szavakra figyel, és ennek keretében szépen "elrejtődnek" a tettek. Nem csoda, hogy a korrupciónak megágyazó döntési-cselekvési keretek szépen homályban maradnak. 

Az arrogancia elhagyása mellett az eddiginél sokkal fegyelmezettebb, célratörőbb kommunikációra van szükség. Keressük együtt az alapelveit!

Lehet-e más a politika?

Az az üzenet, ami az LMP nevében rejlik, egy egyszerű tagadás: elegendő szavazót hozott az országgyűlésbe kerüléshez. Az így figyelmet nyert párt neve azóta a nevével vált élcelődés tárgyává. Nem sikerült elérniük olyan üzenettel a választókkal, amely érthetővé, átélhetővé tette volna, hogy a politizálás hazai módján mekkora változtatást hoznak illetve hoznának, ha kellő szavazatuk lenne.

Szűk egy hónapja más helyzetet teremtettek annak segítségével, hogy a rendőrség nem maradt passzív. Fel is gyorsultak az események: az MSZP és a DK felült a vonatra (buszra), nemzetközivé lett a figyelem. Este pedig a Szolidaritás Mozgalom egyik elnöke bejelentette, hogy „ellenzéki kerekasztalt” kezdeményeznek: minden demokratikus erőt várnak az Orbán-kormánynak az antidemokratikus lépéseire válaszul.

Nem sokkal ezután, január 2-án az LMP aktivistáival igen aktív jelenlétet mutatott, és a pillanatnyilag nagyjából ernyőszervezetként funkcionáló Szolidaritás Mozgalom vezetőinek és más civileknek adta át a szót. Az LMP egy pillanatra kilépett a „töketlen” címke alól, de a lehetőség és a nyomás szorításában gyorsan hiszterizálódott.

Az LMP tagsága, vezetői belecsúsztak egy olyan hibasorozatba, amelyben semmi váratlan nem volt. A magyar sajtó máson sem szeret csámcsogni, mint a „ki kivel fogna össze”, „ki kivel semmiképpen nem fogna össze” kérdése, amit súlyosbítanak olyan ízléskérdésekkel, mint: „Mi a véleménye XY azon állításáról, hogy...”. Emellett szívesen rágódnak magánügyeken: Schiffer nagynénjének levele nem az országos sajtó ügye: ha ő akarja, legyen nyilvános, de milyen választói csoportot képvisel, mennyivel több az ő véleménye, mint a kocsmai véleményformálóknak?

Hírszerkesztőink, műsorvezetőink, újságíróink maguk csupaszítják le nyers helyezkedési kérdéssé a politizálás módját – politizálnak ők vagy tájékoztatnak, nyilvánosságot teremtenek vagy szappanoperát forgatnak? Csoda, hogy a legutóbbi kampányban már érdemi tartalom a tervekről fel sem bukkant?

Az internetes fórumokon megjelent az elmúlt hónapban a „hogyan tovább, milyen legyen Magyarország?” A program igénye azért jelen van egy-egy politikus kommunikéjében (l. Gyurcsány intelme, hogy nem elég Orbán leváltása, mi is lesz utána?) – de egészen egyszerűen nevetséges, hogy ezek szerint MA NINCS PROGRAMJA MÉG A PARLAMENTI PÁRTOKNAK. Kivétel a Jobbik, amely az EU-kilépés belengetésével az államcsődben jelölte ki az utat, de ez erősen csökkenti a többi programpontról való érdemi vita lehetőségét. :) Tulajdonképpen Bajnai Gordon írása azért erősítette meg a Bajnai-szimpatizáns polgárok várakozásait, mert legalább alapvetéseket közölt – de semmi konkrét cselekvést nem osztott meg velünk, egy-két lépés távolságra maradt még a pártpolitikától.

Schiffer elég világosan fejtette ki nemrég a saját "helyzetértelmezését", a szocialisták irányában meglévő fenntartásai számomra érthetőek: index.hu/velemeny/2012/01/04/isten_eltesse_elnok_ur/

A magyar demokrácia minőségileg új szakaszát nehezen lehet elképzelni az "MSZP-k" erős pozíciói mellett, ebben egyetértek vele. Állandóan az együttműködés "igénye/igénye, de nem velük" lett a téma a sajtóban. Ezekre a teljesen kiszámítható kérdésekre olyan egyértelmű választ kellett volna adni, ami nem a potenciális partnerek (lényegében morális) méregetését helyezi előtérbe. Kérdezhet akkor bármit a sajtós, ha tudod, mit akarsz, és nem ülsz fel a lóra, amit alád rakott - és nem csak Szíjjártói szintű üzenetek esetében van ez így.

A kialakult kommunikációs tánchoz tartozik, hogy a hátralépő Scheiring Gábor éppen azt a "bázisdemokratikus" szerkezetet kritizálta, amelyikről sokan azt gondoltuk, hogy nem fog működni. Vélhetően ez akadályozta meg azt is, hogy az LMP-politikusok határozott, egyszerű, tömör választ adhassanak azokra a kérdésekre, amelyek majdani szövetségekről szólnak.

Jó alkalom lett volna, hogy példát mutathattak volna a "másként politizálásra": karácsony után összerakják, hogy milyen ügyek elérésére (nem ellenében, azt értjük, hogy az Orbán-kormány totálissá válása az ellenség) szerződnének előzetesen, azaz olyan időpontban, amikor elvileg nincs választási helyzet. Ebben erős üzeneteket helyeznek el (ajánlok ebből párat), amelynek (és az Új Ellenállásnak nevezett mozgósításuknak) köszönhetően a kormányellenes erők között a legpotensebbnek tűnhettek volna (az álmos napközis stílus után).

Ha e pontok mentén inkább felülnek az "ellenzéki kerekasztal" (állítólag meglepetésszerűen érkező) vonatára, akkor ők a "hiperkonstruktív" erő, amely nem fél új szereplők belépésétől és tudja, mit akar. Aztán, ha erre válaszul az "MSZP-k" táncikálni kezdenek, akkor nem ők szólítják meg a párt nélküli kormányelleneseket. Kecske is, káposzta is...

Ne feledjük, Kónya Péterék (Szolidaritás) nem csak a parlamenti pártokra számítottak volna - azaz az LMP-sek, ha nem értékelik túl a saját potenciális vonzerejüket, akkor végképp világossá tették volna, hogy ők aztán nem akadályai a széleskörű összefogásnak. Mondjuk, Schiffer is mintha azt gondolta volna, hogy az LMP egymaga lehet egy nagy váltópárt, és ebből a képzetből hamar kijön az, hogy minden kis lépést visszavonhatatlannak és kompromittálónak érezhetnek. No, meg nem tudnak önbizalommal reagálni a váratlan eseményekre (Gyurcsány a leláncoltak között, MSZP a Gyorskocsi utcában, ellenzéki kerekasztal felvetése LMP-s szervezésű megmozduláson, Schifferre irányuló össztűz balról...).

Volt erre egy jó lehetőségük, amelyben alternatívát tudtak volna mutatni, de nem sikerült kihasználni. Szóval a válaszom, arra a kérdésre, hogy lehet-e más a politika?

Országos szinten a szervezetileg fegyelmezett pártpolitizálásnak nincsen alternatívája. A közpolitizálás keretei viszont megváltoztathatóak olyan módon (ismét ajánlom magunkat), hogy

• a helyi ügyekben a pártpolitikai játéktér csökkenjen;
• az egyes pártok kényszerítve legyenek a folytonos szervezeti-személyi megújulásra, nehezedjen a diktatorikus hatalomgyakorlás;
• a parlamenten kívüli pártpolitikai kihívók komolyabb esélyeket kapjanak, fokozhassák a nyomást a kivételezett helyzetű pártokra;
• a közigazgatás megújulásán keresztül kevesebb tér maradjon a hűbéri láncolatok működtetésére és előtérbe kerüljön a szakmaiság

Kérem a további javaslatokat a leírtakhoz.

Felelősség a jövőnkért vitaanyag 1.

MAGYAR TAVASZ – FELELŐSSÉG AZ ORSZÁGÉRT

Mi TETT-ekre szerződünk

Új szerződést ajánlunk Magyarország lakosságának. Tömeges a csalódás az eddigi kormányzó pártokban és a lakosság nagy része nem bízik a további politikai szerveződések megoldóképességében. Sem szakmailag, sem morálisan nincs bizalom a politikai elit irányában. Az értelmes párbeszéd tere aggasztóan beszűkült, miközben az ország működőképességének szempontjából minden értékes emberre szükségünk van.

Úgy érezzük, hogy egy sajátos helyzetben van az ország, amely éppen ezért egy különleges politikai alakulatot igényel, amely a hazai közéleti tevékenységeket élénkíti és újraépíti a közintézmények iránti bizalmat. Arra ösztönözzük a tettrekész magyar állampolgárokat, hogy egyesítsük erőinket annak érdekében, hogy tisztába tegyük a közéletet és leszámoljunk az ellenségképeken alapuló, végletesen megosztó politikai beszédek korszakával.

A magyar társadalom csapdáinak feloldására egy 4 éves megújulási folyamatra szerződünk egymással és a nemzettel. A 4 év során pontosan kijelölt, nyilvános programot valósítunk meg. A 4 éves periódus végeztével megadjuk a lehetőségét annak, hogy a párt feloszlathassa önmagát, ezáltal megadva a lehetőségét tagjainak arra, hogy az általuk vallott értékek és eszmék mentén új pártokat hozzanak létre.

Alapvető kormányzati céljaink

Célunk, hogy

• a demokratikus viszonyok megerősödjenek;
• a jogi védelem minden eddiginél több embernek legyen reális lehetőség;
• a közpénzek felhasználása és a velük kapcsolatos felelősségek átláthatóbbak legyenek;
• a gazdasági életben az állami tőkeelvonás csökkenjen és a terméketlen kivételezések megszűnjenek;
• az önkormányzatok szerepe és lehetőségei megerősödjenek;
• az egyéni és közösségi felelősségvállalás erősödjön.

Mit teszünk, ha nem kapunk felhatalmazást a programunk megvalósítására?

A politikai erők többsége ellenzékiként nem vállal felelősséget semmiért. Ezzel a felfogással szakítunk. Elismerjük a szavazók többségére építő pártok kormányzati jogosítványait, amennyiben a kormányzás módja demokratikusnak tekinthető, valamint nem ellenségeket, hanem megoldásokat keres.

Amennyiben nem kormánypárti, hanem ellenzéki szerepbe kerülünk, különös jelentőséggel figyelünk

• az állami programok szakmaiságának ellenőrzésére;
• az önkormányzati programok szakmai támogatására az egész ország területén;
• a kiemelten hasznos, az emberek önkéntes, egymást segítő kezdeményezéseinek elősegítésére.

A program legfontosabb elvei és beavatkozásai

A program kulcselemeit a politikai élet, a közigazgatás és az Európai Unióból érkező támogatások felhasználásának reformja jelenti. Ez teremti meg a bizalmi alapot a közélet megújítására és a szakpolitikák lehető legrészletesebb kidolgozására.

A további szakterületeken elsődleges feladatunknak azt tartjuk, hogy felmérjük és összegezzük az adott szakmák életét bénító jogi hézagokat, ellentmondásokat, abszurdokat, és ezeket eltakarítja az átlátható, világos struktúrák kialakítása érdekében.

Az egyes alprogramok részletes cselekvési tervein folyamatosan dolgozunk. Meggyőződésünk, hogy ehhez a szakmai tudás rendelkezésre áll Magyarországon.

A politikai élet megújítása

Egy huzamban 8 évet lehet országgyűlési képviselői tisztséget viselni, vagy kormánytagnak lenni, utána újabb 8 évig ez tiltott, az illető ezekre a tisztségekre nem választható. Politikai tisztségek viselése után közigazgatási és önkormányzati politikai funkció sem viselhető. Ez a logika kiterjesztendő valamennyi fontos közhivatal vezetőjére ( MNB, ÁSZ, PSZÁF, igazságszolgáltatási és rendvédelmi szervek vezető tisztségviselői...).

Az országgyűlési választások esetében a bejutási küszöböt 3%-ra csökkentjük, a kopogtatócédulák értelmetlen rendszerét eltöröljük.

A továbbiakban az elévülési idő nem érvényes azokra a bűncselekményekre és szabálysértésekre, amelyek közpénzfelhasználást érintenek. Esetükben az elévülési idő minden bűncselekmény esetén legalább 10 évre tolódik ki.

A 4 évre megválasztott képviselők 6 évnél hosszabb felhatalmazást nem testálhatnak egyetlen tisztségviselőre sem, de a fenti kitételek akkor is érvényesek az illetőre.

A kampányok és pártfinanszírozás újraszabályozása az átláthatóság jegyében.

Indoklás

Az antik demokráciák azzal igyekezték védeni szűk csoportok túlhatalmának kialakulását, hogy tiltották a hivatalviselés folyamatos megújulását. Természetesen az érdekazonosságon alapuló csoportok, a befolyásos rokonság a mai pártokhoz hasonlóan behatárolták azt, hogy teljességgel megakadályozzuk azokat a folyamatokat, amelyek a demokratikus viszonyokat veszélyeztetik. Úgy véljük, hogy a fenti szabályozás mégis kikényszeríti, hogy nagyobb legyen a mozgás a politikában, könnyebben juthassanak lehetőséghez új szereplők, ezáltal csökkentsük a „kisebbik rossz” választási kényszerét.

A változtatások melletti további érvünk, hogy nehezen tagadható jelenség a politikusok kiégése, az eredeti céljaik és elveik elveszítése a tisztségük és a politikai verseny nyomása alatt.

Közigazgatási reform

Méreteiben csökkenő, operatív képességeiben több területen növekvő államot alakítunk ki a közigazgatás-tudományi műhelyek segítségével.

Az egyes feladatok ellátásában versenyhelyzetet teremtünk az eddig rideg, terméketlen illetékességi területek helyett.

A korrupció ellenében a felelősséget nem engedjük szétkenni testületeken és külsős szakértőkön.

Az internetes Ügyfélkapu felhasználóbarát fejlesztése, a benne rejlő ügyintézési lehetőségek széleskörű kiaknázása.

Kiemelt célunk az önkormányzatiság megerősítése, a decentralizáció végrehajtása (az önkormányzati hitelfelvétel szabályozása mellett). A választópolgárok politikai aktivitása csakis akkor valósulhat meg, ha belátható léptékben, közvetlenül találkozik politikusokkal, politikai döntésekkel és következményekkel. Az önkormányzati testületek létszámát radikálisan csökkentjük (polgármesterrel együtt 3-5 fő), hogy ezen a közigazgatási szinten az egyéni felelősségvállalás hosszabb távon teljességgel kiszorítsa a frakciódöntéseket.

A feladatvégzésében versengő közigazgatás központi szerveit úgy ösztönözzük, hogy a Budapesttől távoli helyszínek fejlesztésében érdekeltek legyenek.

A hitelfelvételt keretek közé zárjuk, a foglalkoztatást fenntartható módon segítő és innovációs célú fejlesztési beruházások esetében azonban ez a keret túlléphető állami hitelgarancia mellett.

A EU-s források elosztásának megújításáról és a szakpolitikai fejlesztési tervek tartalmáról a további fejezetekben teszünk javaslatot. Ezt a dokumentumot ösztönzőnek szánjuk: kezdődjenek újra az érdemi párbeszédek, szülessenek cselekvési tervek.

Intézkedéseinktől várható hatások

Helyreállítjuk, sőt: növeljük a települési önigazgatás lehetőségeit. Szűkítjük a települések esetében a pártpolitikai alapokon nyugvó döntéseket.

Az állam nem gátja, hanem szolgáltatóként segítője a hasznos egyéni és közösségi kezdeményezéseknek.

Tisztává tesszük a politikai szereplők és a közigazgatási alkalmazottak személyes felelősségét, ezzel megszüntetjük a „következmények-nélküliséget”.

Növeljük a politikai versenyt és a politikai közbeszédet a tettekre és a programokra igyekszünk fókuszálni.

Egy ország, két ország, még több ország?

Borzasztóan károsak azok a beszédmódok, amelyeket nap mint nap használunk. Szinte kivétel nélkül minden ember megkapja a "szoci", "libsi", "fideszes", "fasiszta" jelzőket. Az szégyen az értelmiségünkre nézve, hogy ez a beszédmód talán nem is a kocsmákban született meg. Aztán ez már minden értelmes kommunikációt megbénít: másfél éve meglepődtem azon, amikor a szőlőszomszédom az LMP-vel kapcsolatban azt mondta, hogy neki gyanús, mert ki tudja, hogy kinek az érdekéből, milyen rejtett szándékokkal hozták létre. Így. Még csak meg sem nevezte, kinek az érdekére gondol? Fontos ez? Vagy az a fontos, hogy mit tesznek és mire szavaznak? Kicsi az ország politikai színpada, van kapcsolat ezzel is, azzal is, aztán meg döntéshelyzetekben derül ki, hogy ki kicsoda. Első körben meg bizalmat adsz vagy nem adsz, jobbára stílus/forma és nem tartalom alapján, hallgass a szívedre. ;)

A "ki kinek az embere?" kérdés árulkodó módon folyamatosan ott van a "bal-" és "jobboldali" sajtó írásaiban: mikor a Fidesz hűbéri jellegű szervezeti felépítéséről beszélünk, akkor ezek alapján ugyanezt feltételezhetjük a "baloldal" vagy a "liberálisok" (szép ellentmondás!)  egykori és mai vezető alakjainál. "Apró" különbség, hogy közöttük nem volt olyan politikai frontember, aki a nagyon sokszínű támogatói bázist egy időre egyesítette volna a "személyes tekintélyével".

Nem pusztán a sajtó teremti meg ezt a felosztást, hanem szerkezeti problémák járulnak hozzá; olyanok, amelyeket az eddigi kormányzó erők nem akartak igazán orvosolni. Hiába, no, a feudális szerkezetnél egyszerűbbet még nem találtak fel 200 főnél nagyobb embercsoport összetartására. 

A szerkezeti probléma: A mindenkori magyar állam olyan erőteljesen von el és oszt vissza jövedelmeket, hogy az elindított projektek nagy száma miatt mindez csak minden szakmaiságot nélkülöző, bizalmi alapon kiosztott feladatokat jelenthet. Nincs olyan komoly menedzsment-technika (és törekvés) a közigazgatásban, az uniós pénzelosztásnál, ami támogatná azt, hogy átlátható legyen bármely szakma teljes felhozatala, kínálata, megoldóképessége. Tulajdonképpen a közigazgatás-tudomány eredményeinek gyakorlati felhasználásáról sem hallottam idehaza, bár ebben a wirtschaftban könnyen elkerüli az ember figyelmét...
Példát jelentenek a menedzsment-problémákra a "fiatal gazdák" támogatására kiírt pályázatok. Nehezen tagadható, hogy gyakran olyanok nyerték el, akiknek a szüleik vagy más családtagjaik már komoly mezőgazdasági vállalkozást birtokoltak. Adatot a családtagok tevékenységéről, az általuk birtokolt, bérelt földterületekről és gépparkról nehezen szerezhetett volna be a bírálatokat végző szakértők. Ráadásul vélhetően ezen a "kezdő" gazdák tényleg jól hasznosíthatták a támogatást, hiszen mentoruk és alaptőkéjük biztosan volt. A pályázat viszont papíron nem  ezt a réteget célozta meg! El tudom képzelni, mit éreztek azok, akik tényleg a nullához közeli állapotról indultak. Az úgynevezett közreműködő szervezetek tényleges döntéshozói pedig meg sem próbálták kezelni ezt a problémát sem előzőleg, sem a jövőre nézve, ezzel az egész támogatási rendszert hiteltelenítették el, miközben az agrárium talán legtörekvőbb szereplőinek a szakmai alapon történő együttműködéseit is évekre megmérgezhették... És akkor az igazán költséges projektekről nem beszéltünk, ahol maga a pénzelosztás hozza-viszi a pénzt (útépítés és más infrastrukturális nagyberuházások).
A kiválasztással (sőt: a programalkotással) kapcsolatos felelősségeket mindeddig káprázatosan szétterítették. Egy EU-s projekt bukása miatt bukott már meg valaki a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél? A megírt és soha végre nem hajtott stratégiák és akciótervek (ld. Magyar Információs Társadalom Stratégia) miatt bukott már meg valaki? Mondjuk, mostanság már nem is költenek ilyen tervezésre.

Visszakanyarodva a politikai beszédmódhoz: Jó lenne arról beszélnünk, hogy ki és mit szeretne tenni. Nem azt, hogy ki kivel lépne szövetségre, koalícióra, hanem hogy konkrét szakpolitikai kérdésekben mit tennének, netán tesznek. Mert ez kérhető számon akár a politikai térfélen belül, akár kívül. Világos kérdéseket tehetne fel a sajtó (nem azt, hogy "mi a véleménye arról, hogy...?"), nem lehetetlenülne el a kommunikáció különböző politikai erők mellett megjelenő szakemberek között. Aki ért valamihez, azzal én még most is szívesen nyitnék új lapot, mindegy kire szavazott. 
Valahogy működtetnünk kell ezt az országot és a jelek szerint ehhez nagyon sok szakember kell világos célokkal. Ha az időtartam szintén világos, akkor még az elméleti elképzelések különbségei sem béníthatnak minket.

Új viszonyok régi motorosokkal?

Sajátos dilemmával küszködik a politizáló réteg: a jelenlegi Fidesz-kormány leváltásának a politizálás eddigi keretei között kell megtörténnie (Fidesznek kedvező, de szerkezetileg nem lényegi változtatások történtek), ezért az eddigi kulcsszereplők hangsúlyos szerepvállalása mellett. Mindez a közélet megújítását nem ígéri. Jól látszik a dilemma az LMP-ből érkező nyilatkozatok napi váltásain keresztül.

Egy tömör összefoglaló ezzel kapcsolatban:

http://magyarinfo.blog.hu/2012/01/10/nem_osszefogas_kell_hanem_valos_demokracia

A kormányt nem szervilisen támogató média sem segít: folyamatosan kérdezget minden ellenzékit, hogy ki kivel, milyen feltételekkel közösködne. Eközben máig nem ismerjük, hogy a régi és új szereplők milyen területen milyen beavatkozásokat, tetteket ígérnek. Ahogy a Fidesz 2010-ben megúszta, hogy programot kínáljon, most (ha van, ha nincs ilyen) szintén nem tisztázódnak a hasonló és különböző tervek, nem ismerjük az alternatívákat.

Én többekkel együtt úgy érzem, hogy a fenti dilemma mellett az is sajátos helyzetet jelent, hogy elvileg nincs választási helyzet. Ezzel szemben a gyakorlatban igenis bármikor lehet. Ma kezdeményezheti az EU a túlzottdeficit-eljárást, bukhatjuk az uniós támogatásokat. Akkor már a Fidesz szűkebb holdudvara sem érdekelt a jelenlegi helyzet tartásában. Eközben tovább él az Orbán személye köré épült feudális lánc, és az ebből adódó leválthatatlanság-érzet. 

Ráadásul érzésem szerint a Fidesz kitartó szimpatizánsai alapvetően az orbáni kormányzás mellett tartanak ki, és nem biztos, hogy ott maradnának egy Orbánt félretoló, az IMF és EU-kritériumokat teljesítő Fidesz mellett. Ez egy súlyos patthelyzet,  de a gazdasági instabilitás bármikor robbanthatja a viszonyokat. 

Orbánnak vagy akár az esetlegesen Fideszen belüli lázadóknak egyaránt egy előrehozott választás lehet a menekülő útvonal. A bebetonozott törvények és hivatalok szinte egésze készen áll, a Jobbikra nem számíthat az ellenzék többi része. A kihívók nem rendelkeznek komoly országos lefedettséggel, az MSZP és DK pedig "hálás" ellenfél, mozgósítható ellenében az egykori szélesebb jobboldal. Emiatt mielőbb olyan párt, pártok alapítására és hálózatának kiépítésére van szükség, amelyek startra készek.

Készül az a program, amellyel fel szeretnénk rázni a szakértelmiséget és a Budapesttől távol magára hagyott tettrekész embereket. E programmal nyomást szeretnénk gyakorolni meglévő pártjainkra, mert reményeink szerint világos vállalásainkban érdekelt állampolgárok élnek az egész országban. 

Első körben a napokban a legfontosabb, a politizálás, a közigazgatás és az EU-ból érkező támogatások felhasználásának jövőjéről szóló alapvetéseinket közöljük, hogy a közös pontokat meghatározzuk, és a szakpolitikák kialakítására munkacsoportokat indíthassunk.

Néhány épülő gerinc

Az az érzésem, Nagy Navarro Balázsékkal a következő kormány sem játszadozhat, akárkikből is álljon:

- Független közmédia?

- Papíron létezik csak a független közszolgálati média, ezért úgy döntöttünk, a mostani közmédia alternatívájaként, alulról építkezve, magunk hozunk létre független közmédiumokat. Ennek egyik terepe nyilván az internet lesz, ami viszonylag kevéssé korlátozott, miután az Alkotmánybíróság legalább ebben a tekintetben szűkítette a médiaalkotmánnyal felállított korlátokat. Emellett tévét, rádiót, újságot is tervezünk. Ehhez nyilván kell pénz is, de ma már viszonylag egyszerű videokamerával is lehet tudósítani, ha netán a közmédia tudósítója véletlenül lemaradna egy több tízezres tüntetésről. Nyilván nem egy nap alatt fog kiépülni, de meg fogjuk tenni, enélkül nincs továbblépés. Aztán meg fogjuk nézni, mi lesz a közpénzekkel, át fogjuk világítani a közmédiát is. Azt hiszem, ez egy olyan "kincsesbánya", ami egy évre elláthat anyagokkal. Azon is gondolkodtunk, hogy a Híradót is gatyába kellene rázni. Amikor kabarét csinálnak a Híradóból, majd letiltatja az MTVA, ez is jelzi, mennyire abszurd a helyzet, de ezzel is azt segítik elő, hogy egy alternatív közmédiának igenis lesz majd közönsége.

Forrás:
http://nol.hu/ajanlo/_nem_allunk_meg__-_vasarnapi_interju_nagy_navarro_balazzsal 

A "százkétezrek" győzelme?

A kötelező magánnyugdíjpénztárban maradók ellátási  jogosultsága lényegében teljesen helyreállt:

http://nol.hu/gazdasag/hoppon_maradt_2_8_millio_magyar_ 

Ez a történet bekerül a politológia nagykönyveibe: zsarolás, fenyegetés, lopás, érthetetlenül elmaradt jogvédelem, majd az ellenállók rehabilitálása, a többiek megalázása. Gondolom, most még mézesmadzag is lesz arra, hogy mégis beöntsük a pénzünket a nagy közösbe. Na, meg a kmanyupok fenntartása nem lesz egyszerű történet...

Egyetlen őszinte, korrekt megnyilatkozás nem volt még ebben az ügyben a kormány részéről, egészen döbbenetes sztori. Mintha útszéli gengszterek próbálkoztak volna be védelmi pénzért...

És most kíváncsi vagyok, hogy a Fidesz vezetői és gazdasági holdudvara körében hányan maradtak a kmanyupokban? Mert azt laikusként én is felfogtam, hogy előbb-utóbb a társadalombiztosítási jogviszonyunk helyreáll, én tehát kivártam. Jogilag tarthatatlan volt a zsarolás minden pontja, és ezt tudnia kellett a kormánytagoknak ugyanúgy, mint azt, hogy az szja-változás hogyan érinti az alacsonyabb keresetűek bérét. Azért remélem, hogy most nem a legrosszabb forgatókönyv zajlott, zajlik le.

Bajnai helyzetelemzése

Exminiszterelnökünk hosszasan, de legtöbb pontján hozzám hasonlóan értékeli az elmúlt bő másfél évet és a kilátásainkat:
http://hazaeshaladas.blog.hu/2012/01/09/koztarsasag_kiegyezes_kilabalas
Mondjuk, az egy jó kérdés, hogy ha annyira kellenek az eséllyel induló pártok, ahhoz pedig a kitartó és forrásokban sem szűkölködő szervezőmunka, akkor Bajnai miért nem kezd hozzá? Tudom, hogy az alapítványa nem párt, de az ő kevésbé elutasított személyisége köré viszonylag könnyen egy potens párt építhető, főleg olyan projektpárttá, amilyet felvázoltam a napokban.

Összecsapnak a hullámok

Breaking news: az Echo TV-n már az a megnyugtató hír megy, hogy "A magyar miniszterelnök Bulgária naplóírói között is népszerű". :DDD

Palotaőrség Schmitt Pál rezidenciájánál mint "turistacsalogató". Tessék?

Ez az év tényleg az elrugaszkodás éve, ez már nem kétséges. A józan ész már messzire hátrahagyva, most irány a totális ismeretlen. Nincs időnk, ha várunk, irány a középkor. Feudalizmus már van, de még a netet nem kapcsolták ki a kiválasztottak.  

Fidesz-MSZP fárasztás

Na, igen, ezeket a hülye, felelőtlen játszmákat kellene meghaladnunk:

http://napifix.postr.hu/post-008

Szó se róla, a kormány az eddigi táncával igencsak alapot ad bármilyen rémhírre, azért ez így ebben a formában abszurd (népszavazás?).

Megjegyzés:

Míg a Fidesz által ellenőrzött médiumok jobbára elhallgatják az LMP-t és a Jobbikot, addig az MSZP-re rendszeresen reflektálnak, mert nekik jó, hogy az MSZP (DK) tűnik az egyetlen kihívójuknak. Figyelemreméltó például, hogy Gyurcsány elszámoltatása esetében egy meg nem valósult projekttel kapcsolatos a fő vád! Erősen korlátozott, mit tudnak belőle kihozni. :D 

Érdekes kritika az egykori Bibó Szakkollégiumból

Még mindig vannak értelmesek emberek Magyarországon. Itt olvasható Orbán Viktor egyik szakkollégiumi társának nyílt levele még 2011. novemberéből:

http://drszegedilaszlo.blog.hu/2011/12/12/1_nyilt_level_orban_viktorhoz#c15429563 

Nem vitatkoznék egyenként az állításaival. Azt azért megjegyezném, hogy Orbán már sosem lesz épkézláb politikus, elég világos mintázatot adnak azok a személyi kinevezések és azok a gazdasági és belpolitikai lépések, amelyekről a szerző megemlékezik.


Az azért érdekes és eddig nem igazán emlegetett szempont, hogy a Fidesz egykori széles társadalmi beágyazottsága komoly meglepetéseket tartogathat a Fidesz kiváltságosainak. Ami nekem feltűnt, hogy 2006-ban és 2010-ben Orbán már közvetlenül durván megszabta a jelöltállítást a választások előtt. Emiatt sok helyi Fidesz-alapszervezetből kiváltak "partizánok", és főleg civil egyesületi színekben indultak. Ha hozzájuk vesszük a hálózatosan, országos lefedettséggel mozgatott aktivistákat vagy inkább a szimpatizánsokat, az már csak egy vagány szervezőt igényel, a hálózat újraszervezhető más célok érdekében.

Ez nem megoldás

Az Örülönk Vincent blog javaslata a helyzet kezelésére:

http://orulunkvincent.blog.hu/2012/01/05/vincent_diktalja 

Nem, ez nem megoldás, egymást kölcsönösen legitimizálják a parlamenti pártok ahelyett, hogy kivetnék magukból a bűnözőket. Ez nem jelent valódi vérfrissítést, újratermeljük ugyanazokat a problémákat, nem lesz senki a színpadon, akinek érdeke lenne felrántani a leplet, illetve nem fog tudni érvényt szerezni a jognak a volt kormányzó pártok erős jelenléte mellett (az országgyűléstől a bíróságokig). 

Az alapvető célkitűzések: Magyar Tavasz Párt?

A bizonytalan választók tömegei jelzik a pártpolitikai színpadtól való elfordulást. Ennek köszönhetően sajnos egyre immunisabb a népesség bármilyen közügyre. Ellenzéki pártjaink tökölődnek, és jól láthatóan nem is képesek tömegeket megmozgatni. A civilek Budapesten már sokakat be tudnak vonni egy-egy megmozdulásba, a közügyekre való figyelmet növelik, de „civilként” nem sokat tesznek, tehetnek a tagadáson túl. Deklarált céljaik tiszteletre méltóak, kell ez a közeg, amit ők biztosítanak, de sürgős cselekvésre van szükségünk.

Világossá kell tennünk a céljainkat ahhoz, hogy mindenki értse, és minél több tisztességes ember legyen bevonható. Ehhez speciális szerkezetre van szükség ideiglenesen.

Példát kell mutatni arra, hogy a politikai cselekvéseknek következményei vannak. Minél előbb kiírandó országgyűlési választásokat követelünk, ennek kikényszerítésére keressük a lehetőséget. Az elsődleges célok:

1. Szakértői kormány, amely két évre kap mandátumot, azután új választások kiírását kezdeményezi. Felhatalmazása korlátozott, a támogató parlamenti erőkkel erről szerződést köt. Nemzetközileg ismert, pénzügyi szakpolitikában jártas személyt jelöl miniszterelnöknek, a gazdasági célokat ő definiálja.
2. Az új országgyűlés módosítja a legtöbb kritikákat kiváltó törvényeket.
3. Az új kormány nem dönt ideológiai kérdésekben, elsődleges célja stabil, üzembiztos állapotba hozni az államot. Emellett a két átfogóbb szakpolitikai feladata:
4. Az EU-ból érkező támogatások rendszerének megújítása, valamint
5. Közigazgatási reform annak jegyében, hogy az egyes feladatok ellátásában versenyhelyzetet teremtsen az eddig rideg, impotens illetékességi területek helyett. A korrupció ellenében a felelősséget nem engedjük szétkenni testületeken és külsős szakértőkön.
6. A korábbi politikai és közigazgatási tisztségviselők, valamint az állami cégek vezetői és felügyelőbizottságai tagjai esetén teljes vagyonosodási vizsgálat, amely a családtagokon túl az illető és a családtagok valamennyi üzleti partnerére is kiterjed. Minden olyan vállalkozás és nonprofit szervezet vizsgálandó, amelyben valaha tulajdonosok, tagok, alkalmazottak voltak. Valódi elszámoltatást!
7. Hasonló vizsgálat lefolytatása minden olyan önkormányzat esetében, amely kiemelkedő módon adósodott el (egy lakosra jutó adósság mértéke alapján szabjuk meg, a felső 10%-ot érinti minden településtípus esetében).

A további szakpolitikai területek esetében csak finomhangolást végez a leendő kormány: felméri és összegzi az adott szakmák által megjelölt jogi hézagokat, ellentmondásokat, abszurdokat, ezeket eltakarítja, de további átfogó reformokba nem bocsátkozik.


Magyarország megújítása csakis az önkormányzatiság megerősítésén keresztül vezethet! Kiemelt cél az önkormányzatiság, a decentralizáció végrehajtása (az önkormányzati hitelfelvétel szabályozása mellett). A választópolgárok politikai aktivitása csakis akkor valósulhat meg, ha belátható léptékben, közvetlenül találkozik politikusokkal, politikai döntésekkel és következményekkel. Az önkormányzati testületek létszámát radikálisan csökkentjük (polgármesterrel együtt 3-5 fő), hogy az egyéni felelősségvállalás teljességgel kiszorítsa a frakciódöntéseket. A feladatvégzésében versengő közigazgatás központi szerveit úgy ösztönözzük, hogy a Budapesttől távoli helyszínek fejlesztésében érdekeltek legyenek.
A fenti célok elérése érdekében önkormányzati szinten partnereket keresünk, akik a pártközpontokra alapozott politizálást elvetik, és a politikai szélsőségektől tartózkodó, pragmatikus célokat fogalmaznak meg.

A fontos szabályozandó területek a demokratikus viszonyok stabilizálására, a politikai fluktuáció biztosítására:

1. Egy huzamban 8 évet lehet országgyűlési képviselői tisztséget viselni, vagy kormánytagnak lenni, utána újabb 8 évig ez tiltott, az illető nem választható. Politikai tisztségek viselése után közigazgatási funkció sem viselhető. Ez a logika kiterjesztendő valamennyi fontos közhivatal vezetőjére (PSZÁF, MNB, igazságszolgáltatási és rendvédelmi szervek...).
2. Az országgyűlési választások esetében a bejutási küszöböt 3%-ra csökkentjük, a kopogtatócédulák értelmetlen rendszerét eltöröljük.
3. A továbbiakban az 5 éves elévülési idő nem érvényes azokra a bűncselekményekre és szabálysértésekre, amelyek közpénzfelhasználást érintenek. Az elévülési idő 10 évre tolódik ki.
4. A 4 évre megválasztott képviselők 6 évnél hosszabb felhatalmazást nem testálhatnak egyetlen tisztségviselőre sem, de a fenti kitételek akkor is érvényesek az illetőre.
5. A kampányok és pártfinanszírozás újraszabályozása.

Az uniós forráselosztás és a közigazgatás reformja esetén már a kormányzás kezdetére kész tervekkel kell rendelkezni, ezek vázát nyilvánosságra kell hozni.

A fenti pontokkal a kereteket szerettem volna kijelölni. Mindenkire számítok, különösen azokra, akik közelről látták azt, hogyan is üzemeltetik az országot a vezető tisztségviselők.

Abban biztos vagyok, hogy van elegendő tudás magyar embereknél és szakmai anyagokban, hogy ezeket a feladatokat technikailag meg tudjuk oldani. Az egyik mottó részemről az, hogy a demokrácia viszonyai, sikeressége a tisztségviselő emberek minőségén és nem a törvényeken múlik.

Aki kishitű:

• tízezrek dolgoztak olyan emberek közelében „közkatonaként”, akik közelről látták a politikai elit közpénzen történő garázdálkodását. Figyeltük őket éveken át, tudjuk, mit tettek. Itt az ideje kimondanunk őket, illetve a már felmerült ügyekben nem kell mást tenni, mint kikényszeríteni és levezetni a szükséges eljárásokat. Itt az ideje meglöknünk a dominósorokat: a „kisebbik rossz” érdekében már nem szorulunk rá, hogy megbocsátóak legyünk bármely tömörüléssel kapcsolatban.
• Immár nem nehéz bizonyítani, hogy ennek a kormányzásnak nincsen más nyertese, mint a legfeljebb 10 ezer pártkatona illetve a szövetséges vállalkozók. A gazdagok-szegények, budapestiek-vidékiek, rokkantak-nem rokkantak, cigányok-magyarok, rendőrök-civilek, manyuposok-nem manyuposok megkülönböztetés mind-mind értelmetlen; minden társadalmi csoportot meghurcol a Fidesz kommunikációja és a tettei, ha éppen a hűbéresei újabb pénzre és befolyásra éheznek.

A Fidesz nem csinál mást, mint hűbéri módon szervezett bűnszövetkezetként a közpénzeket a láncolat tagjaivá lett vállalkozóknak és más szervezeteknek pörgeti vissza. Még az is jó nekik, hogy az ország egésze bóvli lett: olcsóbban vásárolják meg a rabolt közpénzeken az újabb vállalati részeket, a pozíciót, a termőföldet. A Fidesz tagjai régóta nehezményezték, hogy a rendszerváltásként a szocialisták lettek a legnagyobb nyertesei a privatizációnak, azaz az állami tulajdon magánosításának. Most úgy gondolják, ez jár nekik, részükről ez az új rendszerváltás. De ezzel egyre több és több ember lábára lépnek rá. Ébresszétek az embereket arra, hogy nincs más nyertes, csak a Fidesz!

Amit most kérek: terjesszétek nyugodtan ezeket a célokat. Javaslatokat elsődlegesen e-mailben kérek, ne súgjunk azoknak, akik a színfalak mögött keverik a kártyákat. Minél előbb pártot szeretnék alapítani, hogy a szándék komolysága világossá legyen, és egy előrehozott választás ne lepjen meg. A létrehozandó párt, amennyiben a fenti célok, azaz a 2 éves kormányzás megvalósul, feloszlik, és határozott szakpolitikai és ideológiai célok mentén új pártok alakulnak, alakulhatnak belőlük. A párt nyitott a más politikai erőkkel való együttműködésre, de a fenti felelősségrevonás nem szorítkozik a Fideszre.

Először márciusig egy szűk csapatot szeretnék verbuválni, formailag pedig be szeretném jegyezni a pártot. Ehhez mindössze 10 tagra lesz szükségem, jelentkezzetek, ha a fenti mentalitást szeretnétek képviselni, és egy időre részlegesen fel tudjátok függeszteni a szakpolitikai elképzeléseteket. Névre javaslatot mailben küldjetek. Én legszívesebben 1848. március 15-re utalnék benne, a fiatalság, a valódi politikai fordulat és a tettrekészség jegyében.

Küldjétek el olyan emberek elérhetőségét, akik szerintetek alkalmasak ilyen csapatban való munkára. A konkrét PR-lépéseimről és javaslataimról később.

Aki pedig nem ért egyet velem, azt is arra buzdítom: politizálj és biztass erre mindenkit, akiben egy csöppnyi jó érzés van!

Első lépés: Minek a tagadása?

Szerencsére és sajnos ezt nem kell bő lére eresztenem. Messze nem pusztán az eddigi kormányzati intézkedéseket utasítom el. Nem a legitimáció kérdésénél szeretnék leragadni, miszerint egy számunkra elfogadható választáson keresztül megválasztott kormányerőnek lehetnek-e olyan lépései, amelyek elfogadhatatlanok.

A probléma messze kiterjedtebb, a nekem nem tetsző rendszernek nem csak a Fidesz a része, itt látható egy kiváló összefoglaló:

http://hungarisztan.blog.hu/2012/01/03/go_west_10

Bizony: ami igazán szomorú, az az, hogy erre a fajta politikára, kommunikációra van igény. Még ennél is félelmetesebb, hogy egyes szakmák vagy hasonló, érdek- és értékalapú szerveződések nem fejtettek ki komoly ellenállást a Fidesz politikai ámokfutása ellen. Semmiféle nyilvános szolidaritást nem mutatott például egyetlen kivételezett egyház sem a többiek irányában, csak a Hit Gyülekezetének honlapján található egy homályosan megfogalmazott kritika, valamint a Magyar Baptista Egyház a hozzá hasonló, úgynevezett evangéliumi felekezetek érdekében emelt szót még augusztusban (a nyitóoldalakra néztem rá, már ahol ilyen egyáltalán létezik). Tényleg sikeres volt a törvénykezés, azt, hogy kik biztosan „bizniszegyházak”, már tudjuk. ;)

Jó példát jelent Nagy Navarro Balázs és társai kiállása a közmédiumok ügyében (ahogyan én rákerestem, ő más kurzus alatt sem nyelt be mindent), illetve a Szolidaritás Mozgalom, amely a rendvédelmi és vegyipari szakszervezetek bátrabb vezetői köré épül. A többi? Néma csend.

Pedig még Pokorni Zoltán sem tudta véka alá rejteni, hogy a kormány módszerei elfogadhatatlanok:

„Valamilyen eszközzel el kell téríteni a hajót. Nem állítom, hogy ezek mindig kulturált eszközök, és mindegyiknek van ára, a nemzetközi közvéleményben és a hazaiban is, de bízom abban, hogy jól mérték fel a helyzetet, és a jéghegy tényleg ott van.” Gondolom, nem a Népszabadság túlzása a megfogalmazás, akkor Pokorni már tiltakozott volna. Ráadásul a jelek szerint abban is kételkedik, hogy a „jéghegy” ott van, ami ellen küzdünk. De azért nem mond le, szépen megszavaz az oktatási törvényeken kívül minden mást. http://nol.hu/belfold/nem_kell_ugyanazt_a_zenet_szeretni

Szóval: mi szüksége van egy kétharmados parlamenti erőnek válságidőszakon kívül olyan módszerekre, amelyek „nem kulturáltak”?! Mert tahó, mert tahókból áll, akivel a mindennapokban nem lehetnénk barátok, sőt: üzleti partnerek sem, ugye? Ez a nemzeti tahóság kormánya. Amely ráadásul aggasztó módon készül szükségállapotok, vészhelyzetek jogi előkészítésére, ld http://www.hir24.hu/belfold/2012/01/04/titokzatos-valsaghelyzetre-keszul-a-kormany/~~fokusz)

Itt valóban kultúrháború zajlik: nem csak a művészet szférájában, amelyben egyes erők bevallottan Kulturkampfról beszélnek, hanem törvényerőre emelve immár az oktatásban, de ami a legkomolyabb, nem parlamentben kontrollálható ügyként már jó ideje a mindennapokban, ahol vesztésre áll mindenféle szabálykövető és kiszámítható viselkedési forma.

Végig lehet élni egy életet Magyarországon ép gerinccel? Nem. Ami kikerülhetetlen döntés: fenn akarjuk tartani ezt a világot? Attól tartok, nincs már olyan kedves ismerősöm vagy általam tisztelt szakember, aki ne gondolt volna arra, hogy kivándorol. Sokan már megtették. De azt mondom, tegyünk egy kísérletet, ne adjuk oda harc nélkül az országunkat. Hiszem, hogy azok, akik leginkább elborzadnak a történteken, azok megállják a helyüket odakint is, nincs nagy veszítenivalónk. Merthogy csak semmi pánik, lesz ez még rosszabb is idehaza.

Nincs 2014-es választás, felejtsük el. Itt 2012-ben generációkra eldől Magyarország sorsa. Nem tudok felsorakozni olyan pártok mellett, akik akár csak egy másodperc erejéig úgy tesznek, mintha bármi is „normális” lenne Magyarországon. Nekem tényleg nem tetszik a rendszer: erre az MSZP és az LMP is üzeneteket küld az EU-ba, hogy ne büntessenek meg minket, mert hát csak a kormány barom. Aha, csak ők... Szóval maradjon következmények nélkül az ország. 

Én azt mondom: váljon el a szar a májtól. Nem aggódom egy lépés miatt sem, ami tisztává teszi a képet. Aki nem érti, hogy vannak a világban erőviszonyok, aki nem érti, hogy az EU-val szerződésünk van, és a mai Tákolmányban is benne foglaltatik, hogy törvényi szabályozási lehetőségeink egy részéről lemondunk az EU javára, az csak tanulja meg, mi az ábra. Egy kisebbség ellenségképekre fogékony mentalitását nem kell tiszteletben tartanunk, a lakosság többsége akkor fog tudni kijózanodni, ha megtapasztalja, hogy ki és milyen módon tudja üzemképes, élhető állapotban tartani Magyarországot. Az ellenségképkeresők tehetnek még egy lépést tenni a Jobbik felé, de nekik sincs rá (szakember)gárdájuk, és nem is lesz.

Nincs választási lehetőség: a teljes, valaha kormányzó politikai elitet és csatolt részeit távozásra kell bírni, hogy kijöhessünk a hamis kérdések csapdájából. Meg kell próbálnunk, hogy legalább tükörbe tudjunk nézni 2013-ban. A mi felelősségünk, hogy felrúgjuk azt az állapotot, amelyben a szemünk előtt zajló mutyikban sáros „befolyásos” emberek egymást tartják felszínen egy politikai színpad általánosságokat zagyváló színpadán.

Most pedig következzenek az alapvetéseim. 

Orbánról röviden

"Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed" (Orbán Viktor)

Szerintetek mekkora esély van rá, hogy ne erre gondoljanak "Nyugaton", amikor Fellegi és Lázár bejelenti, hogy mi márpedig mégiscsak készen vagyunk engedni?

(Azoknak, akik még nem tudják, hogy Orbán politikai értelemben halott, csak az a kérdés, hogy mi mennyit fogunk  szenvedni.)

Fordult a kocka

A január 2-i tüntetés kapcsán a Fidesz mellett kitartók azzal nyugtatják magukat, hogy ez mindössze annak a (szerintük) budapesti (szerintük) középosztálybeli rétegnek a korábbinál nagyobb politikai aktivitása, akik (szerintük) amúgy sem szavaztak a kormánypártra, és egy választási helyzetben törpe kisebbséget jelentenek.

Ami szerintem fontosabb:

• Legalább 100 ezer ember van az ország egészében, aki úgy érzi, nem kíván tovább hátrálni, és felemeli a popsiját, ha hívják (szerintem 30-40 ezer ember lehetett ki, 40 ezer fő az interneten élőben nézte, és nem hiszem, hogy további 30-40 ezer ember ne lenne az országban). Még azt is elviselik, ha sok esetben gyenge szónokokat kell hallgatniuk. Ők alkalmasak olyan sztrájk- és megmozduláshullám végrehajtására, ami minimum Budapest gazdasági leállítására alkalmas. Ez abban a helyzetben kivédhetetlen fegyverré válhat, amikor az IMF-fel való megállapodás lehetősége a távoli jövőbe sodródott és a kormány mihamarabb a jegybanki tartalékhoz kíván nyúlni, miközben meglódultak az árak, és további komoly reálbércsökkenés várható az inflációs hatások révén. Ne feledjük, hogy a szociális jelszavak még alig jelentek meg az eszköztárban, de annál nagyobb erővel hathatnak. Szimpátiára ma nem számíthat a kormány.
• Legalább 10 ezer iskolázott fiatal aktivizálódott politikailag, akik megnövekedett érzékenységgel rezonálnak a „nagypolitikára”, ezért időlegesen ismét növekedni fog a politikai cselekvés ellenőrzése. Ez nem csak a Fidesznek rossz hír.
• Az elmúlt időszak folyamatai immár lehetővé teszik annak a forgatókönyvnek a megvalósulását, amelyben egy esetleges majdani egyfordulós szavazás során egyik körzetben az „Orbán-ellenes” tábor fegyelmezetten szavaz x párt jelöltjére, netán listájára is, miközben a másik körzetben y-ra szavaznak ugyanígy. Ez elsődlegesen akkor valósul meg, ha a parlamenten belüli pártok legalább egy parlamenten kívüli erővel is ilyen választási együttműködést fogadnak el, mert látható, hogy ellenkező esetben a bizonytalanok jóval kisebb mértékben megszólíthatóak. Az az érv, hogy ebből nehezen lehet kormányzóképes erő, bennem azt a kérdés veti fel: szükség van arra, hogy tartósan kormányzóképes legyen? Nem, a kétharmados törvények kiiktatása és a fő gazdasági aktorok megnyugtatása szükséges, és újabb választások írhatóak ki előrehozottan, ha működésképtelen a formáció. Nem ennyire egyszerű persze ez a helyzet, de utóbbi opció lehetősége miatt az ellenzéki térfélen vetélkedő pártok látványos görcseit nagyban oldhatja.

A Jobbik helyzete is megváltozott az utóbbi hetekben, komoly csapdahelyzetbe kerülhetnek, miközben támogatottságuk viszonylag magas szintre stabilizálódni látszik. Vona tudja, hogy jelen helyzetben minimum királycsináló lehetne egy választáson. Azt azonban egy esetleges koalíció megkötéséig titkolnia kell, hogy a Fidesszel kiegyezne, mert akkor a Fidesztől elpártoló, ideológiailag kevéssé megdolgozható szavazók nem mennek hozzá, sőt, lemorzsolódnak a mostani szimpatizánsok is. A sok szavazat igénye miatt fél újraerősíteni azt a képet, hogy a Jobbik valami ijesztő formáció, ezért az utcai politizálást nem erőlteti. Szavazótábora magját nem is állíthatja fel egy MSZP-sekkel, Gyurcsánnyal ,  LMP-vel és burkoltan és kevésbé burkoltan buzilibsizett választói csoportok mellett. A Jobbik távolmaradása viszont máris erős üzenetté formálható egy majdani kampányidőszakban az egyszerű választópolgárnak: a Jobbik a Fidesz szavazói tartaléka, majdani koalíciós partnere, aki rá szavaz, a Fideszt visszajuttatja a hatalomba. Márpedig hamarosan a harctéri kutya sem fogja ezt kívánni.

Ne feledjük azt sem, hogy az Egyesült Államok és az EU hajlamos lehet arra, hogy közvetve megtámogassa egy választási kampányban a Jobbikon kívüli ellenzéket. Ezzel megakadályoznák azt az állapotot, amely 2010-ben állt elő, miszerint csak a Fidesz és az MSZP volt látható és felismerhető a kampányban, mintha a többiek nem is léteznének (a Jobbik a lelkes aktivistáknak és az ő személyes jelenlétüknek és elsődlegesen egy tabutéma elővételének köszönhetően ért el szép eredményt). Márpedig ha a pártpolitikai érdeklődés és szimpátia kevéssé markáns egy emberben, akkor nem szívesen szavaz olyanokra, akikhez nem tud kötni még egy plakátot sem.

Orbán Viktor hatalomtechnikailag is hibát hibára halmoz 2010 óta, már régóta mítosz csupán az ő politikai rátermettsége. Lenézte az ellenfeleit, mert csak a parlamenti képviselőkre figyelt és arra emlékezett, hogy az örökké fanyalgó magyar értelmiségiek úgysem tudnak együttműködni. Felpiszkálta azokat, akiknek eddig kényelmetlen volt a hangos politikai vélemény-nyilvánítás. Az aktivitás már azt az érzetet kelti, hogy erősek és számosak vagyunk mi, akik a pártállami rendszerének bukását kívánjuk. A „bizonytalan szavazó” nem fog a Fideszre szavazni, mert a kormányon leginkább a pénztárcája állapotát kéri számon, most pedig még a sikeres ellenállás lehetősége csillant meg előtte. Ennyi sokaknak egy választáson elég.

Hamarosan már csak a szükségállapot bevezetése és a választási csalás maradt eszköz Orbán kezében. Lássuk, hova süllyed még emberileg.