Szerencsére és sajnos ezt nem kell bő lére eresztenem. Messze nem pusztán az eddigi kormányzati intézkedéseket utasítom el. Nem a legitimáció kérdésénél szeretnék leragadni, miszerint egy számunkra elfogadható választáson keresztül megválasztott kormányerőnek lehetnek-e olyan lépései, amelyek elfogadhatatlanok.
A probléma messze kiterjedtebb, a nekem nem tetsző rendszernek nem csak a Fidesz a része, itt látható egy kiváló összefoglaló:
Bizony: ami igazán szomorú, az az, hogy erre a fajta politikára, kommunikációra van igény. Még ennél is félelmetesebb, hogy egyes szakmák vagy hasonló, érdek- és értékalapú szerveződések nem fejtettek ki komoly ellenállást a Fidesz politikai ámokfutása ellen. Semmiféle nyilvános szolidaritást nem mutatott például egyetlen kivételezett egyház sem a többiek irányában, csak a Hit Gyülekezetének honlapján található egy homályosan megfogalmazott kritika, valamint a Magyar Baptista Egyház a hozzá hasonló, úgynevezett evangéliumi felekezetek érdekében emelt szót még augusztusban (a nyitóoldalakra néztem rá, már ahol ilyen egyáltalán létezik). Tényleg sikeres volt a törvénykezés, azt, hogy kik biztosan „bizniszegyházak”, már tudjuk. ;)
Jó példát jelent Nagy Navarro Balázs és társai kiállása a közmédiumok ügyében (ahogyan én rákerestem, ő más kurzus alatt sem nyelt be mindent), illetve a Szolidaritás Mozgalom, amely a rendvédelmi és vegyipari szakszervezetek bátrabb vezetői köré épül. A többi? Néma csend.
Pedig még Pokorni Zoltán sem tudta véka alá rejteni, hogy a kormány módszerei elfogadhatatlanok:
„Valamilyen eszközzel el kell téríteni a hajót. Nem állítom, hogy ezek mindig kulturált eszközök, és mindegyiknek van ára, a nemzetközi közvéleményben és a hazaiban is, de bízom abban, hogy jól mérték fel a helyzetet, és a jéghegy tényleg ott van.” Gondolom, nem a Népszabadság túlzása a megfogalmazás, akkor Pokorni már tiltakozott volna. Ráadásul a jelek szerint abban is kételkedik, hogy a „jéghegy” ott van, ami ellen küzdünk. De azért nem mond le, szépen megszavaz az oktatási törvényeken kívül minden mást. http://nol.hu/belfold/nem_kell_ugyanazt_a_zenet_szeretni
Szóval: mi szüksége van egy kétharmados parlamenti erőnek válságidőszakon kívül olyan módszerekre, amelyek „nem kulturáltak”?! Mert tahó, mert tahókból áll, akivel a mindennapokban nem lehetnénk barátok, sőt: üzleti partnerek sem, ugye? Ez a nemzeti tahóság kormánya. Amely ráadásul aggasztó módon készül szükségállapotok, vészhelyzetek jogi előkészítésére, ld http://www.hir24.hu/belfold/2012/01/04/titokzatos-valsaghelyzetre-keszul-a-kormany/~~fokusz)
Itt valóban kultúrháború zajlik: nem csak a művészet szférájában, amelyben egyes erők bevallottan Kulturkampfról beszélnek, hanem törvényerőre emelve immár az oktatásban, de ami a legkomolyabb, nem parlamentben kontrollálható ügyként már jó ideje a mindennapokban, ahol vesztésre áll mindenféle szabálykövető és kiszámítható viselkedési forma.
Végig lehet élni egy életet Magyarországon ép gerinccel? Nem. Ami kikerülhetetlen döntés: fenn akarjuk tartani ezt a világot? Attól tartok, nincs már olyan kedves ismerősöm vagy általam tisztelt szakember, aki ne gondolt volna arra, hogy kivándorol. Sokan már megtették. De azt mondom, tegyünk egy kísérletet, ne adjuk oda harc nélkül az országunkat. Hiszem, hogy azok, akik leginkább elborzadnak a történteken, azok megállják a helyüket odakint is, nincs nagy veszítenivalónk. Merthogy csak semmi pánik, lesz ez még rosszabb is idehaza.
Nincs 2014-es választás, felejtsük el. Itt 2012-ben generációkra eldől Magyarország sorsa. Nem tudok felsorakozni olyan pártok mellett, akik akár csak egy másodperc erejéig úgy tesznek, mintha bármi is „normális” lenne Magyarországon. Nekem tényleg nem tetszik a rendszer: erre az MSZP és az LMP is üzeneteket küld az EU-ba, hogy ne büntessenek meg minket, mert hát csak a kormány barom. Aha, csak ők... Szóval maradjon következmények nélkül az ország.
Én azt mondom: váljon el a szar a májtól. Nem aggódom egy lépés miatt sem, ami tisztává teszi a képet. Aki nem érti, hogy vannak a világban erőviszonyok, aki nem érti, hogy az EU-val szerződésünk van, és a mai Tákolmányban is benne foglaltatik, hogy törvényi szabályozási lehetőségeink egy részéről lemondunk az EU javára, az csak tanulja meg, mi az ábra. Egy kisebbség ellenségképekre fogékony mentalitását nem kell tiszteletben tartanunk, a lakosság többsége akkor fog tudni kijózanodni, ha megtapasztalja, hogy ki és milyen módon tudja üzemképes, élhető állapotban tartani Magyarországot. Az ellenségképkeresők tehetnek még egy lépést tenni a Jobbik felé, de nekik sincs rá (szakember)gárdájuk, és nem is lesz.
Nincs választási lehetőség: a teljes, valaha kormányzó politikai elitet és csatolt részeit távozásra kell bírni, hogy kijöhessünk a hamis kérdések csapdájából. Meg kell próbálnunk, hogy legalább tükörbe tudjunk nézni 2013-ban. A mi felelősségünk, hogy felrúgjuk azt az állapotot, amelyben a szemünk előtt zajló mutyikban sáros „befolyásos” emberek egymást tartják felszínen egy politikai színpad általánosságokat zagyváló színpadán.
Most pedig következzenek az alapvetéseim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése