2012-ben sokaknak kell színt vallaniuk. Az Orbán-kormány elején számolatlanul születtek a cikkek név szerint meg nem nevezett interjúalanyokkal. Aki ma még névtelenül sutyorog a gaztettekről, az viszont a szememben egy beszari alak, aki megérdemli azt a sorsát, amelyet a jelenlegi tendenciák jelölnek ki.
2011 folyamán mind az interneten, mind pedig a tüntetéseken radikalizálódott a hangnem. Már nincs miről vitatkozni a kormány kapcsán.
Nagyon-nagyon sok érdekes bölcseleti kérdés merül fel. Szépen logikai alapokon le lehet vezetni, hogy hol a határ - egészen biztosan másra jutok ebben én, mint akár a leginkább hozzám hasonlóan gondolkodók. Hiába csábít ez a vita, valójában csak annyiban fontos, hogy következetes maradhasson az ember. Ezt mindenki játssza le magában. A tettek az érdekesek és az, hogy Te magad hol húzod meg a határokat. Van egy egypárti alkotmány: ha nem ismered el, akkor magadnak kell "alkotmányoznod", és ebben majd akkor kell először kompromisszumokat kötnöd, amikor a színpadról eltűnnek azok, akikkel nem lehet egyezkedni. Akik akkor is háborús retorikával reklámozták magukat, amikor őket nem akarták kizavarni az országból. Akik "kultúrharcot" hirdetnek, és megnevezték azokat, akiket el akarnak üldözni az országból - ráadásul jórészt etnikai alapon, mintha a genetikai származástól függne a minőségünk. Egyszerűen fogalmazta meg ezt a helyzetet az egyik blogger:
Én sem fogom szégyellni azt a véleményemet, hogy kiknek nincs helye ebben az országban. Vagy legalábbis szava. Akikre nem érvényesek azok a emberi szabályok, amelyeket egyébként vallok.
Elsőként: ezt a kormányt nem fogadom el. Nem az én kormányom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése