Újbeszél 1.

Orbán Viktor ma a Vidékfejlesztési Minisztériumban bejelentette a Darányi Ignác Terv létrejöttét. Vagy mit. Mert azt nem tudjuk, mi is ez, publikus írásos anyagot nem találtam. Enerváltan, a szövegbe kapaszkodva, a felolvasásban gyakran hibázva szónokolt a miniszterelnök. Tartalmában csak a szokásos frázisokat puffogtatta, semmi értelme nem volt a mondanivalójának: a közönség az agráriumban (Nem a vidékfejlesztésben? Hiszen a kettő nem ugyanaz!) érdekelt, tehát Magyarország „minden ellenkező híresztelés ellenében” agrárország, ami magyar élelmiszer, az jó és egészséges, munka, megművelt kiskertek, a városok a falvak nélkül éhenhalnak... Kívánságra bármilyen témában írok ilyen szónoklatot pár órán belül.

Kicsit beszélt arról is, hogy mit kellene elérni: változtatni, könnyíteni... Csak egy dologról nem beszélt: mit is tesznek. Ha az újságcikkből indulok ki, az illetékes miniszter sem volt sokkal konkrétabb.

Ezt a beszédmódot egyszerűen hanyagolnunk kell érintettek és érdekeltek előtt. Nem vezet sehová, megtanultuk. Szerintem az egybegyűltek (akik nem kormányzati munkát végeznek), arra lettek volna kíváncsiak, hogy a kormány mikor mit fog tenni a fenti célok érdekében. Hogy mihez igazíthatják az agrárvállalkozásukat (ha már csak a mezőgazdaságról volt szó). Hogy milyen lépésektől javulnak a hitelezési nehézségek? Hogy milyen lépésektől fehérül ki a mezőgazdasági termelés, hogy emiatt végre megérje a legkorszerűbb technológiák beszerzése és üzemeltetése akkor is, ha erre nem kap valaki közpénzekből komoly vissza nem térítendő támogatást? Mert akkor bizony tőle veszi át a zöldséget-gyümölcsöt a csúnya multi, a szállítás ugyanis komolyan árdrágító. A nagyállatok tartását milyen lépések teszik ismét jövedelmezővé? ... Akár azt is elárulhatta volna a miniszter, hogy ki, mikor, hogyan kap segítséget arra, hogy a házikertjét a mai körülmények között is értelmesen hasznosíthassa? Ugyanis a nagyüzem bizony több alapélelmiszer esetén igen hatékonnyá lett.

Hagyjuk a fenébe ezt a beszédmódot: lopják az időnket. Persze, a miniszterelnök lendületesen felvezetheti, hogy milyen alapproblémákat szeretne megoldani, a miniszter pedig bontsa le a lépéseket. De nem egy ilyen fáradt, lejárt szavatosságú, a közönséget hülyének tartó minőségben! Azt remélem ugyanis, hogy olyanokat hívtak meg, akiknek a mindennapjait érintik a felsorolt jogszabályi problémák.

A másik káros beszédmódot az jelenti, hogy elkezdik elemezgetni a szónoki frázisokat:

Nem is vagyunk agrárország, mert 4% a GDP-ből!

Háború van-e a termőföldünkért és az ivóvízünkért vagy sem?

Része-e a háborúnak a Standard & Poor's vagy sem?

Szóval az újságírók elkezdenek borzongani azon, hogy milyen hülyeséget vagy milyen okosságokat mondott az, aki nem mondott semmit, csak reprezentálta, hogy ott van a(z ismeretlen) program mögött. Erről beszéltetik a "véleményvezéreket" is. A programról pedig még mindig nem tudunk semmit. Tiszteletem az LMP-nek, hogy mai feszült napjukon is szóvá tették ezt (éppen az ő programjaikat kerestem). A többieknél néma csend.

Még többször visszatérek erre a problémára: a rossz kérdések köré szervezett kommunikációra és tömegtájékoztatásra, amelynek az eredménye, hogy senki nem tud együttműködni senkivel, minden stíluskérdés. Mindenki a helyezkedésben vesz részt (nem csak a hivatásos politikusok), a szavakra figyel, és ennek keretében szépen "elrejtődnek" a tettek. Nem csoda, hogy a korrupciónak megágyazó döntési-cselekvési keretek szépen homályban maradnak. 

Az arrogancia elhagyása mellett az eddiginél sokkal fegyelmezettebb, célratörőbb kommunikációra van szükség. Keressük együtt az alapelveit!