Figyelem, közelebb lehet a választás, mint gondoljátok! - Tanácsok az ellenzéki politikusoknak

Miután első nekibuzdulásra szép lassan felfogjuk, hogy Bajnai akarva-akaratlan rehabilitálni fog megfáradt vagy éppen súlyosan megbélyegzett politikusokat (különösen akkor, ha a friss arcokra építő politikai pártunk nem él a történelmi lehetőségével), bele kell nyugodnunk, hogy "velük is vagy sehogysem". A kormányváltást akaró politikusokat azonban arra figyelmeztetném: ha már kialakult ez a helyzet, inkább szálljanak fel a vonatra minél előbb, mert nem biztos, hogy sok idő van a "döntő ütközetig" és nem biztos, hogy az okozott sebeken a választók (nem a politikusok, a szimpatizánsaik!) gyorsan túl tudnak majd lépni.

Élhet-e, érdemes-e élnie Orbán Viktornak az előrehozott választások eszközével? Szerintem teljesen reális eshetőség. Akadnak ellenérvek, de erre az eshetőségre készülve kellene hozzáállni a feladathoz. 

1. Orbán Viktor dönthet az ügyben, ő pedig szeret élni minden eszközzel, ami hozzáférhető. A kezét nem kötik politikai alkuk, az ellenzékével szemben jókora propagandagépezet áll rendelkezésére gyors irányváltások "megmagyarázásához". 

2. Előrehozott választás meglepheti azt az ellenzéket, amely 2014-re akarja összecsiszolnia programját. Így is feszült a hangulat közöttük. De mondjuk Orbán tudhatja azt, hogy ilyen nyomás alatt hirtelen kompromisszumkésszé válik minden picit is értelmes politikus. Ezért nem is ez lehet a fő indíték egy ilyen választáshoz, hanem valami más, mégpedig 

3. a totális pénzügyi összeomlás beelőzése. Az IMF-fel egyhamar nem lesz megegyezés, tegnaptól láthatja az egész világ. EU szilárdan fogni akarja Orbán mogyoróit a kötelezettségi eljárásokon keresztül. A tőzsdei eredmények a nagyvilágban ismét aggasztóak, németek hordják haza az aranytartalékot, készülnek a dominóhatásra. Letolt gatyával állunk, tartalékainkat feléltük, a buta ügyeink még fel is hívják a figyelmet az ország kiszolgáltatottságára. A következő hónapokban bármikor villámgyorsan elértéktelenedhet a forint. Ekkor mit tehet Viktor? 

1. Ez a függetlenségünket tiszteletben nem tartó izék miatt van így - mondja, és tetőpontjára izzítja a hangulatot a táborában. 

2. "Korrekt államférfiként" megerősítő szavazást kér a politikájához, merthogy a magyarok és nem a bankárok dönthetnek fölötte. Szép gesztus, nemde?

3. Előtte-utána a magyar nemzet nélkülözőinek érdekében persze mégiscsak változtat legalább az adópolitikán, mert azért csak szükség lesz az EU-s pénzekre, az államcsőd az nem vicces. 

4. A választás során történő "legitimációra" hivatkozva tovább faragja a politikai berendezkedést, mert ez is parádés alkalom erre. :) 

Ezt Orbán simán levezényelheti, csak és kizárólag saját pártja akadályozhatná meg. Ott is valójában csak a pénzügyi háttéremberek, nem a frakció indíthatná be a belső lavinát. A csúcsokon azonban nagyon lojális emberek vannak még ezen a vonalon is.

A fő ellenérv: az uniós pénzek kiosztása lassan halad, és ez az üzemanyag a Fidesz politikai klientúrájának stabilitásában. Ráadásul egy előrehozott választással azt kockáztatja, hogy a következő ciklus elosztásáról nem a Fidesz dönt. A tervek kidolgozásában, a folyamatban lévő kiosztásban egyaránt zavart okozna a választás. 

További ellenérv: nagyon okosnak gondolják magukat, nem hiszik el, hogy Magyarország akár az első is lehet a tagadhatatlanul csődbe menő államok sorában.

Esetleg ellenérv, nem hiszem: mégsem gondolják kezelhetőnek a helyzetet, kitartanak, amíg lehet, MNB tartalékaira, átláthatatlanságra és statisztika-hamisításokra támaszkodva kihúzzák 2014-ig, hogy aztán hadd szakadjon rá a csőd az utódokra, majd győzedelmes visszalovaglás a csúcsra kicsit később. A bebetonozott főtisztviselők (igazságszolgáltatás, médiaellenőrzés, költségvetési vétó)  ehhez kiváló alapot adnak.

Ijesztő helyzetben van-e az ellenzék egy előrehozott választás alkalmával, mint ahogyan sokan gondolják? A közvéleménykutatások meggyőződésem szerint ma torzak - torzabbak, mint 2002-ben, amikor előrejelzéseik messze a hibahatáron túl tévedtek. A magyar állampolgárok 10-15%-a rejtőzködő szavazó. Egészen meglepő, hogy többektől tapasztalom, hogy a Fidesz szót még csak ki sem merik mondani hangosan (bár mások pedig már fennhangon szidják Orbánékat a buszokon is). Másrészt (talán ugyanők, talán mások) a jelek szerint amolyan büntetőexpedícióként tekintenek a szavazófülkékbe lépést. Márpedig egész szakmákat és társadalmi rétegeket bélyegeztek meg durva szavakkal a kormány politikusai. Ezeknek választási kampány során komoly mozgósítóerejük volt eddig. 

A mindennapi tapasztalatok a lehető legborzasztóbbak. A szegény néprétegek szinte egésze e tapasztalatok és a kormányzati gőg kettőse miatt bizony várja az alkalmat. Láthatjuk azt is az adatokból, hogy a Fidesz ott vesztette el a legtöbb támogatóját, ahol mutatóban sem látnak ellenzéki politikust: a falvakban.

Összefoglalva: szerintem egy koszos szavazattal sincs ma több a Fidesznek, mint amit most mérnek a kutatók, ellenben a választási részvétel nem lesz ilyen röhejesen alacsony - regisztráció ide vagy oda. 

Csak gondoljunk bele: több, mint 900 ezer ember nézte a nem éppen minden háztartásban fogható ATV-t a Milla tüntetésének időpontjában! Pedig nem volt egy hollywoodi csúcsprodukció, azt be kell látnunk.

Az előrehozott választás kimondottan azon politikai erők fegyvere, amely kisebbségben lévő, de elkötelezett szavazótáborra építhet. Egy gondosan előkészített kampányidőszak a bizonytalanok aktivizálódását és ellenzékiségét növeli. A jelenlegi választási szabályok már testreszabottak a Fidesznek,  megkezdődött az Országos Választási Bizottság átalakítása is. A közvéleménykutatási adatok arra biztathatják Orbán Viktort, hogy egy huszárvágással oldja meg a kommunikációs és gazdaságpolitikai problémáit, és nem csak a 2/3 "vívmányait" óvná így meg, hanem a hatalmát is megszilárdítja. Erre reális lehetőségként illik felkészülni az ellenzéki oldalon.

A meghirdetett korszakváltásról

Előző írásomban azt taglaltam, hogy az új formáció Gyurcsány Ferenc politikai szándékainak megvalósulását jelentik, még ha ő ebben nem is a "nagy bábjátékos", de a változás kiválóan jött számára. Szóval ez nem konspirációs teória, csak egyszerűen főleg az LMP, részben pedig az MSZP jobb pozícióból indulva nem tudott jó ritmusban lendületbe hozni a kormányellenes mozgolódásokat - miközben Gyurcsány valóban kereste a marginalizált helyzetéből a kitörési pontokat.
Van másik olvasata is a fejleményeknek: elemzők és szubjektívebb módon Ratius is azt fogalmazta meg, hogy Gyurcsány és Kuncze (valamint kevésbé ismert arcok) azonnali bejelentkezése komoly politikai ballasztot jelentenek, valamint a "korszakváltás" reménytelenségét jelzik előre.
A "nagy fordulatot" illetően én sem vagyok optimista, a régi szereplőkkel régi "kapuőrök" jutnak be a legkülönbözőbb helyekre. Reálisan szemlélve azonban nehéz megmondani, honnan akasztunk le elegendő aktív, rátermett embert, illetve Orbánék megbuktatása szerintem már most is kései. Lett volna lehetősége az LMP-nek választói támogatottságában "megemberesednie", az új mozgolódások egy részét begyűjtenie, nekik nem sikerült. Most megpróbálhatja néhány ponton - kívülről vagy belülről - kontrollálni a folyamatokat, de még az eddiginél is nehezebb időszak jön számukra, ha nem vesznek gyorsan egyértelmű irányt. Eleve: hogyan gondolhatjuk komolyan, hogy a semmiből nagy erővel kilép a porondra egy nagy, szakértő, tapasztalt(!), valódi partnerségekre képes társaság, amely majd egy választást megnyerve megváltja az országot? 
Mindenki 2014-ről beszél (közben simán 2013-ban egy államcsőd-kikerülő előrehozott választás is befigyelhet), miközben itt és most kell megalapítani azokat a kis társaságokat, amelyek nem veszítik szem elől a saját (!) elveiket. Olyan társaságot, amely nem rejti véka alá, hogy politikai ambíciói vannak, de aktivitásaiban egy szolgáltató civil közösséghez áll közelebb. Országos kérdésekben is van véleménye, de meghatározott földrajzi helyszínen, helyszíneken amolyan szolgáltató szervezetként is működik. Valós problémákra addig keres valós választ, míg egy-egy önkormányzat élén bizonyíthat. Szakember, ötlet van elég, de nem tud érvényesülni valójában egy sem, ezért hiszek abban, hogy minőségileg lehet újat nyújtani, ha van rá bármilyen kicsi döntéshozói lehetőség. 
Ez az út bizony nyűg, és 2014-ben nem lehetne belovagolni a parlamentbe. A parlamenti politizálás nem lehet lényegileg más, korszakváltás csak kisebb közösségek gyakorlatában születhet meg.

Gyurcsány rulez? Egy „majdnem-politikai” elemzés

Egy napot vártam, hogy egyetlen épkézláb politikai elemzést halljak. Semmi. Jobbára sehova sem vezető eszmefuttatások a „politikai közép”-ről, amelybe állítólag Bajnaiék bejelentkeztek.

Csakhogy „politikai közép” (már?) nincsen Magyarországon, igazából ezért reagálok erre a cikkre. Bajnai megszólít „jobboldali” választói csoportokat? Három darab „konzervatív” közgazdászt vagy kit? Aki politikailag érdeklődő és a Fidesz uralta médiumok bármelyikét preferálja évek óta, azoknál minimum a kisebbik rossz marad az Orbán vezette Fidesz bármelyik egykori MSZP-hez sorolható személyiséggel szemben. Ráadásul a kitartó szavazókat nem tántorította el az sem, hogy tényleg kiiktatták a demokrácia látszatát is a kormányzás folyamataiból. Hol vannak a Fidesz-szimpatizáns szakemberek, professzorok, akik a szakmai egyeztetések hiánya miatt legalább lemondanak, kilépnek, ha mást nem is tesznek? Hol vannak Ángyán mellől a nevüket vállaló „jobboldali” politikusok, közéleti személyek?

Más nyelven beszél, más problémákra fókuszál a Fidesz (és a Jobbik), mint mindenki más – évek óta elemezgetik ezt a szakemberek, most meg mintha elfelejtették volna. Bajnaiék lehet, hogy a „középről” beszélnek, de ha egy csöpp eszük van, akkor azokra gondolnak, akik maximum fél füllel hallgatnak politikai híreket, ideológiailag nem vezérelhetőek, és a mindennapi élményeiken keresztül ítélkeznek. Ha őket össze tudják kovácsolni egy szavazótáborrá a politikailag aktív, jórészt diplomás fiataloknak a többi ellenzéki párttól átcsoportosuló tömegével, akkor nem csak az LMP-nek kell betagozódnia, hanem az MSZP-nek bele kell törődnie, hogy a látszólag marginalizált helyzetben lévő Gyurcsány átkarolta őket egy szövetségi politikával. Miért mondom ezt? Az én kérdésem inkább az: miért nem mondják ezt a politikai elemzők?

Bajnai egyeztetett Gyurcsánnyal, az számomra világos a jelekből: egy-két hét műbalhé a Milla és Bajnai felé, Juhász Péter fel is ült ennek (máris ott termett mellette Kuncze, csak nem közvetítő?) de a Milla rendezvénye előtt már miniszterelnök-jelöltként beszélt róla Gyurcsány. Emellett Gréczy Zsolt és Debreczeni József arca is mintha látványosan kisimult volna. Hogy világos legyen: Bajnaiék nem mondták meg, milyen együttműködési kereteket ajánlanak, de Gyurcsány és Kuncze máris benne van – utóbbinak az egyesülete sok transzparenssel ott volt a tüntetők színpadhoz közeli csoportjában, miközben eddig nem is hallottam róluk. A belépő így nem forrt össze Gyurcsány nevével, de a következő időszakban a Fidesz-propaganda nyilvánvalóan csakis itt mérhet megelőző csapást a mozgalomra. Újra az lehet a céljuk, hogy passzivitásban tartsák az elvesztett szavazóikat.

Félreértés ne essék: ez nem Gyurcsány zseniális hadművelete, nem dróton rángatja a szereplőket. Ez egyszerűen az MSZP változásképtelenségének és gőgjének, valamint az LMP „fosós hippi” politizálásnak az eredménye. Minden adott volt ahhoz, hogy az LMP szippantsa fel az új mozgalmakat, de vártak, gondolkodtak, gyanítom, túl sokat volt a fejükben a politikai kockázatok mérlegelése, ahelyett, hogy kezdeményeztek volna. Az LMP-nek nem okozott volna megoldhatatlan feladatot Fidesz-szimpatizánsok magukhoz vonzása. Lehet, hogy nem is maradt más esélye a pártnak, mint Ángyán Józsefet leigazolni, és a „nemzeti” retorikára rágyúrni a kormány gazdaságpolitikájának ostorozása mellett. Ezzel előre menekülhetnek, de itt ez nagyon komoly feladatcsokor a professzionális szavazatszerzés irányába. Ezzel az Orbán kormány leváltását is segítik, de önálló arcuk is marad, viszont sokkal pragmatikusabbá kellene válniuk, robbanásveszélyes elvi konfliktusokat hoz.

Az MSZP minden idei megnyilatkozásából sütött, hogy „nagy testvért” akartak játszani, miközben láthatták, hogy nekik kell megnyugtatniuk leendő partnereiket: merthogy a kis győzelem nem győzelem Orbán alkotmányával szemben. Példának okáért két lépcsőben inkább kiszoríthatnák ellenfeleiket: elsőként nagyon barátkozós hang nagy gesztusokkal, másodjára egy alkotmányozó országgyűlés után gyorsan új választások kiírása. Mondjuk, minden pártnak és nagyobbacska mozgalomnak egy-egy egyéni választókörzetbeli jelöltállítás azonnali deklarációja – miszerint ott ők nem is fognak jelöltet állítani, és minden további történésről a választási szabályok buherálásának utolsó pillanatában gyorsan megegyeznek. Mindezt abban a pillanatban kellett volna megejteni, amikor kijelentették, hogy az Orbán-kormány nem demokratikus és készek együttműködni bármilyen demokratikus erővel. Máris nehezebb lenne őket folyamatosan revolverezni az ellenzéki térfélen, a választóknak pedig van idejük „felejteni” a 2010 előtti időszak gyengeségeit. De nem tették. „Majd mi diktálhatunk az egyéni választókerületekre, nagy pártokra adaptált választási rendszerben. Ha mégis lesz valami nagy választói mozgás, tudunk reagálni, eddig is túléltünk mindent, van egy szilárd szavazóbázisunk” – vonhatták le a következtetést újra és újra.

De politika csak előrefelé vezet a választókért folytatott versenyfutásban. Döntés-döntés-döntés. Mert aki dönt, aki lép, az tematizál. Az ő terepére, az általa kedvelt csatatérre csalogatja a vetélytársakat. Valamint, ha nem akar tenni semmit, csak a székéért aggódik, akkor minek megy politikusnak az illető?

Szerintem a Milla vezetői a liberális párt elvhűbb feltámasztásában bízik egy ideje, de ehhez kellett partner és közvetítő a pártok felé. Ez most a jelek szerint akadt. A Szolidaritás frontemberei mutatják a leginkább reálpolitikusi vénát: a szakszervezeti háttérrel kiépítettek egy hálózatot, amelynek megkérhetik az árát. Ők mondták ki először, hogy most nem a Gyurcsányra visszamutatás segít javítani a helyzetünkön, és gondolom az LMP-s ideológiai mérlegelősdi, igazságkeresés körülményes számukra. Bajnai pedig bízik abban, hogy relatív népszerűsége révén önálló arcot tud mutatni, távol az MSZP-től, és még akár Gyurcsány árnyéka sem lesz már terebélyes egy ilyen felállásban.

Bajnaival gondolom minden épeszű párt tárgyalt (aki nem, az annyit is ér), hiszen az „internetes közvélemény” meglepően pozitívan tekint rá, nem pártkatonaként, tehát egy koalíciós kényszerben úgyis kell ő valahova puzzle-ként. Az MSZP és LMP azt hitte, ő kivárhat. Hát nem, az új mozgalomépítők maguktól mára kifulladtak volna, kellett nekik partner, akivel a gömböc újra hízni kezdhet (jelek: a január 2-i és március 15-e utáni gyakori kritikus hangok a tüntetések „semmilyenségével”, „sehova sem vezetésével” kapcsolatban). Ezzel viszont Gyurcsány Ferenc csapdában vergődő pártjának kompromisszumképessége került lépéselőnybe. Emlékeim szerint Gyurcsány pont olyan „középerővé” akarta tenni az MSZP-t, amilyennek most az első politikai elemzések az „Együtt 2014” mozgalmat írják le (liberális és mérsékelt konzervatív elemekkel). Erre pont azért látott lehetőséget, mert Orbán vezetési stílusát már régóta antidemokratikusként bélyegezhette meg, ennek szólt a korábbi „köztársaság”-ot unalomig emlegető kampánya 2006-ban.

Szóval most elkészült a mű, kérdés, hogy ebben a felállásban vonzó lesz-e annyira, hogy kibillentse az állóháborút. Szép politikai lecke lett 2012. október 23.

Az ellenzék és a bizonytalan szavazók elérése

Megnéztem az LMP egyik reklámfilmjét. Hangsúlyozom: az egyiket, nem az összeset, és ez jó apropó arra, hogy egy-két vesszőparipámat jó magyar szokás szerint kiírjam magamból. A film egészében összefoglalja a kormány költségvetési ámokfutását, és a végén néhány ígéretet tesz, miszerint az LMP készen áll(na) új gazdaságpolitikai lépésekre.

Gondolom, nem én vagyok a célcsoport, mert ezekről a problémákról tudok. Vélhetően az a cél, hogy azok, akik kevéssé tájékozottak vagy csak pár tévéadó torz híreiből kapják a kormánypropagandát, azok megnézhessék ezt, illetve nekik megmutathassák azok ezt a kisfilmet, akik érdeklődőbbek, ellenzéki elkötelezettségűek. A cél rendben van, a módszerként pedig ez is szükséges eszköz. 

A konkrét kisfilmet érintő kritikám: csak egy-egy kérdésre kellene fókuszálni, azt rövidebben, de mégis körüljárva bemutatni. Földkérdés, "statisztikai" munkahelyképzés, stadionépítés, luxuskiadások, MOL-tékozlás, új adók külön-külön. Aki nem tájékozott, az még nem bugyuta, viszont egy ömlesztett állítástenger legfeljebb az előzetes beállítódásainknak megfelelő érzelmi reakciót vált ki belőlünk. Emellett azt ajánlom, hogy ha nagy számok vannak (100 milliárdos tételek), mindig oda kellene tenni a teljes állami költségvetés méretét, mert alig tudja pár ember egyáltalán a nagyságrendjét.

Érdemes lenne már azt hangsúlyozni az aktivitás élénkítéséért, hogy a Magyarországon belül megtermelt kb. minden második forintot elvesz az állam, és ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne figyeljünk oda a politikára. Mert ha egy tolvaj könnyen lop tőled, akkor ugyebár újra próbálkozik és még többet akar. Szóval egyre rosszabb lesz a helyzet, ha passzívak vagyunk. Az állam jó esetben nem tolvaj, hanem a pénzünkért cserébe hozzáférhetővé teszi az iskoláztatást, az egészségügyi ellátást, a rendőri védelmet - és nyugodtan elvárásaink lehetnek ezzel kapcsolatban.

Szintén különválasztanám az ellenzéki párt javaslatát, és abból is többet mutatnék meg: "Munkahelyteremtés? Nade ők hogyan? Az Orbán-kormány 300 milliárdot akar rá éppen költeni, miben több ez ennél?" Ez a kérdés rögtön adódik a legtöbb embernél, ezért ilyen információt nem lehet minden alátámasztás nélkül elhelyezni, mert sokakat csak felbőszít: "Áh, megy a hatalomért a harc".

Egyébként nem nehéz ellenreklámot készíteni a mai kormánnyal szemben, és nem is kell túl sokat költeni rá: csak idézgetni kell fideszes politikusokat és kitenni hozzá az arcukat. Ajánlom az orulunkvincent.blog.hu "Idézet a reggeli kávé mellé" rovatát. Nem kell elmagyarázni, hogy mit gondoljon róla, tapasztalatom szerint sokakban felmegy a pumpa azoknál is, akik MTV-n, TV2-n, RTL Klubon, Kossuth rádión kívül nem találkoznak mással. Na, jó, Blikkel talán.

Őket viszont már nem a szöveg érdekli, hanem az, hogy bármely ellenzéki mozgolódás mit tesz értük és egyébként hol van? A cselekvéseken, akciókon keresztül érhető el Magyarország lakosságának fele. A médiatér annyi, amennyi, ezért az ellenzék sokak szemében láthatatlan, ahogy a kormány sikere is. Ez a bizonytalanok népes táborának a legfontosabb magyarázata. És erre nem válasz, hogy na, jó, szervezzétek meg magatok, állampolgári felelősség, aktivitás, nőjetek fel, önkormányzati feladat, és hasonlóak. Segítséget kérnek - nem 2014-ben, hanem most. 

MSZP: egyébként mit akartok?

Vérlázító, hogy az MSZP-nek ma sincs egyetlen célja sincs Magyarország jövőjével kapcsolatban. A szavazatszerzést megalapozó idei dokumentumukban úgy írnak a szavazatszerzést támogató kommunikációról, hogy nem sejlik fel mögötte egyetlen előzetesen rögzített (egyébként számonkérhető) elvi álláspont sem - legfeljebb örülnek, hogy mondhatnak vmi "népszerűt", ami egyébként szerintük olyan nagyon "baloldali". A magam részéről olyan feltételekkel bíznék meg kommunikációs szakembereket ilyen munka elvégzésére, hogy előzetesen átadom a szervezet alapvető céljait illetve a célelérést befolyásoló alapelveket rögzítő dokumentumot. Ahhoz szabják a kommunikációs irányvonalakat, ne építsenek aknamezőt a későbbi cselekvésnek.

Jellemző, hogy az energiárakat (önálló) szakpolitikának nevezi, ugyanannak, aminek (joggal) az egészségügyet. No, majd egy esetleges energiaügyi MSZP-s szakpolitikus majd szépen ott állhat letolt gatyával az energiárakról kommunikált üzenetek fogságában. Lásd: "az egykulcsos személyi jövedelemadó a kormány gazdaságpolitikájának talpköve" Orbán-Matolcsy tengely.

"Bajnai-napi" gondolatok

Végtelen kisstílű szottyogtatás kezdődött el (folytatódott) azzal a bejelentéssel, hogy a MILLA által szervezett október 23-i rendezvényen Bajnai Gordon is mikrofont kap. Azt rebesgetik, hogy visszatér a politikai pályára. Azonnal felerősödött a ki kivel, kivel nem, és mégis mikor kérdésköre, amelyből csak azt nem tudtuk meg, hogy mégis mit? Juhász Péter (MILLA) mondjuk tisztességgel megalapozta az impotens irányt azzal, hogy a pártlogókat elég furcsa "arisztokratikus" álláspontból ki szeretné tiltani a formálisan még csak most születő szervezete nevében - az összefogás jegyében. :D

Majdnem minden megszólalótól hallottam a "demokratikus" szót. Na, ha valaki ebből a szemszögből kommentálja a pontosan még nem ismert, jövőbeli (!) eseményt, talán csak egy mondatot reagálhat:

"Örülünk minden olyan politikai kezdeményezésnek, amely a demokratikus játékszabályok mentén (innentől már lehet finom  pozitív vagy negatív jelzéseket adni) száll be a politikai versenybe vagy akar tenni az országért." 

A mellékmondatoknak, jelzőknek, értékelésnek ezzel kapcsolatban később van itt az ideje, legalábbis Bajnaival kapcsolatban. A MILLA? Na, az "ellentmondásos". Elmegy, nem megy az ember? Erre pedig több elfogadható válasz is akad, ez mindannyiunk önálló döntése.