Lehet-e más a politika?

Az az üzenet, ami az LMP nevében rejlik, egy egyszerű tagadás: elegendő szavazót hozott az országgyűlésbe kerüléshez. Az így figyelmet nyert párt neve azóta a nevével vált élcelődés tárgyává. Nem sikerült elérniük olyan üzenettel a választókkal, amely érthetővé, átélhetővé tette volna, hogy a politizálás hazai módján mekkora változtatást hoznak illetve hoznának, ha kellő szavazatuk lenne.

Szűk egy hónapja más helyzetet teremtettek annak segítségével, hogy a rendőrség nem maradt passzív. Fel is gyorsultak az események: az MSZP és a DK felült a vonatra (buszra), nemzetközivé lett a figyelem. Este pedig a Szolidaritás Mozgalom egyik elnöke bejelentette, hogy „ellenzéki kerekasztalt” kezdeményeznek: minden demokratikus erőt várnak az Orbán-kormánynak az antidemokratikus lépéseire válaszul.

Nem sokkal ezután, január 2-án az LMP aktivistáival igen aktív jelenlétet mutatott, és a pillanatnyilag nagyjából ernyőszervezetként funkcionáló Szolidaritás Mozgalom vezetőinek és más civileknek adta át a szót. Az LMP egy pillanatra kilépett a „töketlen” címke alól, de a lehetőség és a nyomás szorításában gyorsan hiszterizálódott.

Az LMP tagsága, vezetői belecsúsztak egy olyan hibasorozatba, amelyben semmi váratlan nem volt. A magyar sajtó máson sem szeret csámcsogni, mint a „ki kivel fogna össze”, „ki kivel semmiképpen nem fogna össze” kérdése, amit súlyosbítanak olyan ízléskérdésekkel, mint: „Mi a véleménye XY azon állításáról, hogy...”. Emellett szívesen rágódnak magánügyeken: Schiffer nagynénjének levele nem az országos sajtó ügye: ha ő akarja, legyen nyilvános, de milyen választói csoportot képvisel, mennyivel több az ő véleménye, mint a kocsmai véleményformálóknak?

Hírszerkesztőink, műsorvezetőink, újságíróink maguk csupaszítják le nyers helyezkedési kérdéssé a politizálás módját – politizálnak ők vagy tájékoztatnak, nyilvánosságot teremtenek vagy szappanoperát forgatnak? Csoda, hogy a legutóbbi kampányban már érdemi tartalom a tervekről fel sem bukkant?

Az internetes fórumokon megjelent az elmúlt hónapban a „hogyan tovább, milyen legyen Magyarország?” A program igénye azért jelen van egy-egy politikus kommunikéjében (l. Gyurcsány intelme, hogy nem elég Orbán leváltása, mi is lesz utána?) – de egészen egyszerűen nevetséges, hogy ezek szerint MA NINCS PROGRAMJA MÉG A PARLAMENTI PÁRTOKNAK. Kivétel a Jobbik, amely az EU-kilépés belengetésével az államcsődben jelölte ki az utat, de ez erősen csökkenti a többi programpontról való érdemi vita lehetőségét. :) Tulajdonképpen Bajnai Gordon írása azért erősítette meg a Bajnai-szimpatizáns polgárok várakozásait, mert legalább alapvetéseket közölt – de semmi konkrét cselekvést nem osztott meg velünk, egy-két lépés távolságra maradt még a pártpolitikától.

Schiffer elég világosan fejtette ki nemrég a saját "helyzetértelmezését", a szocialisták irányában meglévő fenntartásai számomra érthetőek: index.hu/velemeny/2012/01/04/isten_eltesse_elnok_ur/

A magyar demokrácia minőségileg új szakaszát nehezen lehet elképzelni az "MSZP-k" erős pozíciói mellett, ebben egyetértek vele. Állandóan az együttműködés "igénye/igénye, de nem velük" lett a téma a sajtóban. Ezekre a teljesen kiszámítható kérdésekre olyan egyértelmű választ kellett volna adni, ami nem a potenciális partnerek (lényegében morális) méregetését helyezi előtérbe. Kérdezhet akkor bármit a sajtós, ha tudod, mit akarsz, és nem ülsz fel a lóra, amit alád rakott - és nem csak Szíjjártói szintű üzenetek esetében van ez így.

A kialakult kommunikációs tánchoz tartozik, hogy a hátralépő Scheiring Gábor éppen azt a "bázisdemokratikus" szerkezetet kritizálta, amelyikről sokan azt gondoltuk, hogy nem fog működni. Vélhetően ez akadályozta meg azt is, hogy az LMP-politikusok határozott, egyszerű, tömör választ adhassanak azokra a kérdésekre, amelyek majdani szövetségekről szólnak.

Jó alkalom lett volna, hogy példát mutathattak volna a "másként politizálásra": karácsony után összerakják, hogy milyen ügyek elérésére (nem ellenében, azt értjük, hogy az Orbán-kormány totálissá válása az ellenség) szerződnének előzetesen, azaz olyan időpontban, amikor elvileg nincs választási helyzet. Ebben erős üzeneteket helyeznek el (ajánlok ebből párat), amelynek (és az Új Ellenállásnak nevezett mozgósításuknak) köszönhetően a kormányellenes erők között a legpotensebbnek tűnhettek volna (az álmos napközis stílus után).

Ha e pontok mentén inkább felülnek az "ellenzéki kerekasztal" (állítólag meglepetésszerűen érkező) vonatára, akkor ők a "hiperkonstruktív" erő, amely nem fél új szereplők belépésétől és tudja, mit akar. Aztán, ha erre válaszul az "MSZP-k" táncikálni kezdenek, akkor nem ők szólítják meg a párt nélküli kormányelleneseket. Kecske is, káposzta is...

Ne feledjük, Kónya Péterék (Szolidaritás) nem csak a parlamenti pártokra számítottak volna - azaz az LMP-sek, ha nem értékelik túl a saját potenciális vonzerejüket, akkor végképp világossá tették volna, hogy ők aztán nem akadályai a széleskörű összefogásnak. Mondjuk, Schiffer is mintha azt gondolta volna, hogy az LMP egymaga lehet egy nagy váltópárt, és ebből a képzetből hamar kijön az, hogy minden kis lépést visszavonhatatlannak és kompromittálónak érezhetnek. No, meg nem tudnak önbizalommal reagálni a váratlan eseményekre (Gyurcsány a leláncoltak között, MSZP a Gyorskocsi utcában, ellenzéki kerekasztal felvetése LMP-s szervezésű megmozduláson, Schifferre irányuló össztűz balról...).

Volt erre egy jó lehetőségük, amelyben alternatívát tudtak volna mutatni, de nem sikerült kihasználni. Szóval a válaszom, arra a kérdésre, hogy lehet-e más a politika?

Országos szinten a szervezetileg fegyelmezett pártpolitizálásnak nincsen alternatívája. A közpolitizálás keretei viszont megváltoztathatóak olyan módon (ismét ajánlom magunkat), hogy

• a helyi ügyekben a pártpolitikai játéktér csökkenjen;
• az egyes pártok kényszerítve legyenek a folytonos szervezeti-személyi megújulásra, nehezedjen a diktatorikus hatalomgyakorlás;
• a parlamenten kívüli pártpolitikai kihívók komolyabb esélyeket kapjanak, fokozhassák a nyomást a kivételezett helyzetű pártokra;
• a közigazgatás megújulásán keresztül kevesebb tér maradjon a hűbéri láncolatok működtetésére és előtérbe kerüljön a szakmaiság

Kérem a további javaslatokat a leírtakhoz.