A Golyó hangja rovat 1: Szegénység, összefogás, Kunigunda utca

Nap mint nap egzisztenciákat tör ketté ez a kormányzás. Ezek az egzisztenciák olyanok, mint a Kossuth téri fák: egyenként gyorsan kidönthetőek, de csak évtizedek alatt nőnek a helyükbe újak. Ennyi időm nekem nincs. Az LMP szavazói sem kiábrándulnak mostanság, hanem kivándorolnak.

Az utóbbi hetekben három ismerős döntött a külföldre költözésről. Munkahelyet is szereztek Dél-Afrikában, Ausztriában, Hollandiában. Egyikük 51 éves, erős cukorbeteg! Másikuk asztalos, a harmadik nemzetközi szakmai versenyt nyert; több országban az országos sajtó emlékezett meg róla, idehaza még a saját cége sem!

Varga Mihálynak meg üzenem, mi otthonra nemhogy új mosógépet nem tudunk venni, de még a rossz csapot sem tudjuk kicserélni! A munkahelyemre itthonról kényszerülök munkaeszközt vinni, mert annyira pénztelenné lett a munkáltatóm.

A megélhetését féltő emberek ritkán zajonganak. A kiszolgáltatottság viszont csak fokozódni fog minden nappal. Ha most félünk, akkor még legalább 20 évig kell félnünk. Ameddig azonban cselekvésképtelennek tűnik az ellenzék, addig nehéz az egyénnek megmozdulnia.

Egy éve várjuk, hogy legyen valamiféle összefogás, ami megnyugtató, ami biztató. Az összefogásról beszél minden politikus úton-útfélen. Most meg Bajnaiékat vádolják azzal, hogy kész tények elé állítják az LMP-t. Mi van? Mi történt az Ellenzéki Kerekasztallal? Mi van a Harmadik Pólussal? Mit tettek a felek közösen? Ha nincs az Együtt 2014, akkor még annyi együttműködési szándék sem látszik, amennyi így.

Hallják az LMP képviselői, amit és ahogy a fideszes képviselők mondanak? Ha igen, akkor nekik nálam jobban kellene tudniuk, hogy nem lesz itt több választási lehetőség. Úgy-ahogy, de a következő választás részlegesen még az, de utána ennyi sem lesz.

Jelenleg az ellenzék a Parlamentben hereverézik. Már rég nem a Fidesz aktuális terveinek a véleményezése a feladata! Azokat úgyis megszavazzák. Viszont naponta fel lehet jelenteni az állami szerveket, hiszen naponta sértik meg a saját jogszabályaikat.

A parlamenti fanyalgás és a hasztalan tüntetések helyett a pártoknak ideje lenne arra agitálni a népeket, hogy regisztráljanak az ügyfélkapura. Ezen bukni nem fog senki, de a regisztrálást lényegesen megkönnyítheti majd. Amúgyis félni lehet attól, hogy a finisben a bürokrácia lassúsága miatt kicsúszhatnak az időből. Eleve el kell magyarázni magát a tényt, hogy ez egyáltalán micsoda! Az ATV rögtönzött kérdezősködéséből is látszott, hogy mennyire nincsenek erről képben hazánk fiai. Igaz, megváltoztathatják az egészet, de az ügyfélkapus regisztráció akkor sem árt senkinek.

Azt is el lehetne kezdeni szervezni, hogy csóringerék másfél év múlva milyen gép elé tudnak leülni regisztrálni. Mert azt értelmes ember nem gondolhatja, hogy jegyzői irodákban tömegével fognak sorbaállni a népek! Tudjuk, hogy az átlagembert kiveri a víz minden hivatalos megjelenéstől.

Ebben például kurvára tudnának segíteni. Helyben. Ingyér. Én szívesen felajánlom majd a gépem és az internetem a szomszédaimnak. Csak regisztráljanak időben, ugye. Ezt el kell mondani, meg kell szervezni. Egyenként.

A napokban amúgy miért nem harangoznak az ellenzékiek az MTVA környékén történtek miatt? Nagy Navarroék tényleg az egzisztenciájukat tették fel erre. A rendőrség nem teszi a dolgát, a közmédiumok pedig naponta folytatják a hírhamisítást. Miért nincsenek benne szolidaritásból minden nem vakon kormánypárti médiumban, hogy „és még mindig...”? Miért nem említi meg minden ellenzéki megszólaló egy-két mondatban, ha a Kossuth Rádióban, az M1-M2-n, Duna Tv-ben szót kapnak? Mindegy miért kérdezik, el kell mondaniuk!