A kormány a Vöröskereszt adományait is saját maga céljaira fordítaná, elvégre őket szavazták meg az adakozó emberek, nem mindenféle bugris civileket. Egy ilyen szép nagy pénzgyűjtő-elosztó intézmény persze más módokon is vonzhatja a politikusainkat, de legalább önmaguk vagy pártjuk befolyásának, anyagi erejének növelését eddig nem keverték össze az államosítással - gondoltak az ellenzéki időkre is. Orbán Viktor nem remeg meg attól, hogy esetleg ellenzékbe kerülhet: előre meghozta a döntéseket és bebetonozta a végrehajtás és döntéshozás minden parlamenten kívüli szereplőjét. [Nem csak] "Gazdasági téren megkötöm a következő 10 kormány kezét" - ígérte és tényleg! A fideszes középkáderek persze joggal aggódnak a helyükért, de ez Orbánnak csak jó: hadd fussanak versenyt a talpnyalásban.
Államosítás: versenyfutás a hitelért?
Miért kell mobilizálni az éppen hozzáférhető pénzt közvetlenül az államgépezet finanszírozására ? Ez már a részleges államcsőd jele lenne, akárcsak a törlesztések elodázása, akárcsak az intézményi átszervezések az oktatásban, egészségügyben, tűzoltóságnál, szociális szférában? A folyószámlahitel-szerűen megújítható források hasznos formájaként működött a megszüntetett kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer. A kmanyupok ráadásul lényegesen nagyobbak voltak mint a most összeguberált források, az állampapírok kötelező vásárlásán keresztül kedvezően befolyásolták a megszerezhető hitelek kamatait. A kmanyupok vagyonát elköltötték teljes egészében, ebből született az összes eddigi eredménye a kormánynak, mégpedig az államadósság csökkentése. Hitelre azonban továbbra is szükség van és lesz, a forintárfolyam téli megrogyása óta a külföldi befektetőktől való függést igyekszik elkerülni Orbán: minden erővel állampapír-vásárlókat fabrikálnak mindenkiből. Legyen az magánszemély vagy közhasznú szervezet, köztisztviselő vagy jómódú kínai.
Ha bespájzoltak állampapírból, akkor nem tűnik olyan veszélyesnek, ha megrogy a forint árfolyama. A kormány még nyerhet is az adósságainak részbeni elinflálásával, csak az állampolgárok szívnak, de ők nagyon. A Magyar Nemzeti Bank a külső tagok szavazatai révén már világos jelet adtak arra, hogy inflációt szeretnének gerjeszteni - az jó az exportnak (feltéve persze ha kiszámítható, kontrollálható). Mindezt ott teszik, ahol kevesebb mint 1 éve pár nap alatt meg tudott csúszni a nemzeti valuta. Szinte felhívjuk keringőre azokat a csúnya spekulánsokat. A kormány kitáncolja magát a jéggel fedett tóra, ott járja a csárdást. Nem a saját vagyonukkal szórakoznak, az offshore számlákat nem érinti az ügy, a shortolással még keresni is lehet.
Államosítás mint Újraprivatizáció
Az is lehetséges, hogy csak végtelen mohóság motiválta ezt az újabb abszurd lépést a Magyar Vöröskereszt terhére, netán ellenzéki politikai erők támogatására mérnek csapást. Ugyanakkor lassan az az érzésem, hogy egészen egyszerűen visszamegy az időbe a Fidesz: mindent államosít, hogy újra lejátszhassa a privatizációt, csak mások számára átpasszolt vagyontárgyakkal. Felkészül: budapesti taxizás, közműcégek. A folyamat szépsége abban rejlik, hogy a saját klientúrájukon kívül csak és kizárólag a nagy multinacionális cégeknek tesznek jót, akiket külön szerződésekben kénytelenek megbékéltetni és maradásra bírni.
Kormány Viktor: Minek nevezzelek?
Végezetül: nem véletlen, hogy össze vagyunk zavarodva az Orbán-rezsim politikájának felcímkézésével. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint a Fidesz elérkezett oda, ahova tartott és igazi jobboldali párt lett. Ha jól értelmezem, azt mondja, hogy a saját (nagy)tőkéseit védő "patrióta" kormányzásról beszélhetünk, amely megtöri a munkavállalók jogait, bátran nyúl egyedi szerződésekhez, minden létező lehetőséget mérlegel az itthon előállított jövedelmek itthon tartásáért. A kormány lépései valóban hasonlítanak a nyugat-európai eredeti tőkefelhalmozás fejleményeihez, amelyekben az állam bizony igen aktív szerepet játszott szabályalkotóként és befektetőként egyaránt.
Tamás Gáspár Miklós egyenesen minden hazai mozgalmat kapitalista-pártinak állít be, mások szerint minden parlamenti pártunk baloldali. A "balliberálisnak" mondott véleményformálók jobbára a nemzeti retorika mellett az államosítások okán a szocialista vonásokat fedezik fel a kormánynál. Ráadásul elvi síkon furcsa reálpolitikai döntés, hogy a jobban kereső bérből és fizetésből élők mellett a nyugdíjasokat tekinti érinthetetlennek a kormány. Zavarbaejtő az is, hogy az új üzleti környezet a hazai kis- és középvállalkozásokat egyre nehezebb helyzetbe hozza, sőt: az Orbánékkal szimpatizálónak tartott Demján Sándor idehaza veszteséget termel és csak külföldön indít új beruházásokat. A Fidesz politikusainak reflexei, stílusa inkább az állampárti múltra emlékeztetnek, mint azokra a "konzervatív nyugati" politikusokra, akik ma már szóban például a gazdaság belső törvényszerűségeire hivatkoznak.
Az elnevezést illető vitákba most nem kívánok beszállni. A kormány lépéseinek felfűzése bármilyen eszmére végeredményben felesleges. A gyors változtatásokat képtelen feldolgozni a közigazgatás vagy bármelyik felkavart szakma. A szakmai ellenállás ugyan meggyengült, hiszen a szakmák sok-sok vezető szereplője alkudott meg már korábban az elfogadhatatlannal. Egyes szervezeteket most még le is fejezett a kormányt, de a lojalitás nem jelent automatikusan eredményes támogatást. Ellenállók vagy hűségesek, egyre megy: az érintettek és a közigazgatás képtelen végrehajtani gyorsan és hatékonyan a változtatásokat.
Egy önmagába roskadó rendszert látunk, mert a Fidesz káderpolitikájában mindent a "hűségre", a fides-re alapozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése