Jobboldal, baloldal és a szakértelem imázsa

A Medián friss közvéleménykutatásának az Együtt 2014 Mozgalom lendületes bemutatkozásán túl akad néhány további érdekessége. A mostani véleményem elhamarkodott, abból indul ki, hogy a további közvélemény-kutatások hasonló tendenciákat mérnek. Jó lenne belelátni az adatbázisokba és a pártoknak készített anyagokba, de most ezzel a rövid jelentéssel kell beérnünk.

Bal-Jobb: mihez képest?

A jobb- és baloldal felosztása régóta olyan címke, amely gumiszerűen tud ide-oda mozogni. A mögöttük elvileg meghúzódó ideológiai különbségek (különösen a szélsőségesnek nem tekintett szociáldemokrata, liberális, konzervatív eszmekör) maguk is feloldódni látszanak a szavazószám maximalizálásához kifejlesztett „kifinomult” befolyásolási technikák korában. Mit látunk most az egyik ábrán? A Fidesz párthívei jobboldalibbnak érzik magukat, mint a Jobbik támogatói, az MSZP és a DK pedig hajszálpontosan ugyanúgy baloldalibbnak érzik magukat, mint az Együtt 2014 friss támogatói, illetve mint az LMP szimpatizánsai. Ha jól értelmezem a rövid tájékoztatót, akkor a megkérdezettek egyszerűen pontozták önmaguk jobb- vagy baloldaliságát, tehát magukban kellett valami viszonyítási pontot találniuk, nem volt ott összehasonlítási alapnak a többi párt. Érdekes helyzet, hogy a két nagy párt, amelynek az egyre kevésbé arányos választási rendszer kedvez, saját szimpatizánsaik szerint a „két szélsőség” a politikai palettán. Legalábbis ők hangsúlyozzák leginkább a másik oldaltól való távolságtartásukat.

Felvetésem: bal és jobb besorolása ma az állampolgárok többségénél sokszor a Patásorbántól illetve a komcsiktól való távolságot jelzik, nincsen ideológiai tartalma. Az MSZP mostani gazdaságpolitikája minimálisan tekinthető szociáldemokratának, azaz baloldalinak, kormánypozícióban sem volt markáns ez az arca. A fideszesek pedig, miért nem érzik magukat a "nemzet közepének, gerincének", mikor az előző választásokon a szavazók 53%-t tették ki, és Orbán vizionált is akkoriban valamiféle hosszútávra átrendeződött politikai térképet? Sőt: a Fidesz politikusai a Jobbikot önmaguk „túlzó” rokonságának állította be jó darabig (Orbán a napokban is utalt az irányultság hasonlóságára), miközben a „másik szélsőségként” nevezte meg az MSZP-t több parlamenti vitában.

Szakértelem vs. vágyvezérelt/hiperaktív/zajos kormányzás

A másik lehetséges konklúzió az Együtt 2014 Mozgalom vonzerejével kapcsolatban: az "Orbán-párt" ellenében a szakértelem imidzse/imázsa ma is jelentős tényező, a morális, elvi, ideológiai vitapontokhoz hasonlóan tekintélyes számú szavazót érint meg. Ha ráadásként az állampolgárok jelentős részét kevéssé érik el az ellenzék üzenetei, egy darab ismert személy is önmagában garancia lehet valami vágyott fordulat hitelességéhez.

A politikai elemzők felvetették pár napja, hogy Bokros Lajos is egészen népszerű (elfogadott?) volt, ez mégsem konvertálódott komoly szavazattömeggé az MDF oldalán. Ez valahol nem csoda: az 1994-1998 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás csomagjai nagyot durrantak, Bokros pedig a feltűnő bajuszán kívül érzéketlenségéről tanúbizonyságot tevő kijelentésekkel borzolta a kedélyeket, miközben Bajnai Gordon szinte bocsánatot kért minden beavatkozásért. Maga a Fidesz is lecsendesítette  a korábbi hangos ellenállását a korábbi Gyurcsány-Orbán celebrity death match fegyvercsörtetése után. 

A zajos kormányzás ellenében a jelek szerint egy mérhető szavazóréteg „konzervatív”, ezért hathat egy korábban megalapozódott „csendes szakértő” imázs ma talán minden eddiginél hatásosabb Orbán Viktor forradalmi kormányzásánál. Miután az MSZP a szakértelem látszatát (amellyel 10-18 éve még kampányoltak) 2002-2010 között elveszítette, Bajnai személye újra lehetőséget ad hasonló kommunikációs csapásirány kialakítására a "baloldalon", azaz - mint láttuk - Orbánnal szemben.