Centrális korrupció és az államigazgatás szervezeti kultúrája

Ezúttal egy szót sem kell leírnom, megtette helyettem más. Talán így érthető pár olyan ritkán megénekelt probléma, amely súlyosabb, mint azok, amelyekre sok szót vesztegetünk.

http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/2012/07/19/az_orszag_a_hatalom_es_a_dicsoseg_ja_es_a_penz 


Igen, és az előző bejegyzésemhez tökéletesen kapcsolódik:
http://onestrawrevolutioninhungary.blogspot.hu/2012/06/allam-piac-es-tobbi.html

Állam, piac és a többi

Egy nagyon értékes cikk, egy tömör bemutatója Elina Ostrom közgazdász néhány alapvetésének, de talán érthető, és a végén szépen visszautal a szerző az elmúlt 22 év  hibás kormányzati előfeltevéseinek. Kiegészítve: fejleszteni és ellenőrizni, szorgalmasan beavatkozni akarta a magyar állam, miközben nem tisztelte a nem országos szinten meglévő, kapcoslatokat. Korlátok, korlátok és újabb korlátok építése a visszaélésekre hivatkozva, annak a hitnek a fenntartása, hogy csakis az állam lehet közvetítő és döntőbíró, az egy szem megoldóerő, bármi probléma felmerülése esetén. Egy-egy kormány néhány ügyben a piaci verseny megoldóképességére hivatkozva az adott területen inaktív volt. 

Egészében az önszerveződés nem kapott valódi elismerést, teret - ugyanis nem direkt támogatást igényelnek, hanem azt, hogy ne lehetetlenítsék el a működéseket. Amikor a helyüket állami intézmények vagy kormányzatilag támogatott, akkor a létük, pláne a létrehozásuk szükségessége, jelentősége csökken, hiába bizonyul legtöbbször életképtelennek a piaci alapon vagy az állam(i támogatás) által nyújtott szolgáltatás. A ma létező stabilabb, hosszútávú szerveződések viszont csakis rossz hatásokkal vannak Magyarország létére. Stabilitásuk, túlélésük és növekedésük oka éppen az, hogy a direkt támogatásokat sikerrel hívták le, valamint (ami rosszabb), hogy az állam jogi és finanszírozási lehetőségeit lényegében parazitaként használják ki, és ebből már jókora bűnszövetkezetek jönnek létre. A maffia nálunk nem egy kései fejlődési szakaszában az államot is pumpoló szervezet, hanem valójában a mindenkori állami és pártgépezet maga hozta létre. Ők a legnagyobb ellenségeink (hosszabb távon mindannyiunké), és az a megalkuvó hozzáállás, amely mintegy belenyugszik ezekbe a hatalmi viszonyokba, és elfelejti, hogy ez a hozzáállás pár éven belül felemészti Magyarország lehetőségeit. 

Tudunk mi arról, hogy Simicska, Orbán-apu, Leisztinger és a hozzá hasonlók új, innovatív szolgáltatást vagy terméket hoztak volna létre? Olyat, ami esetleg exportképes? Mást sem csinálnak, mint bármilyen eszközzel megszereznek állami megrendeléseket és olyan szolgáltatásokra-szolgáltatókra vetnek szemet, amelyek ma amolyan alapszolgáltatások a lakosság számára: építőanyag és építés, pénzintézet, biztosító, 100 éve ugyanazon technológiával dolgozó, bejáratott szalámi-márka, mostanában termőföld, mobilszolgáltató, gyanítom, hogy tömegközlekedés... Ezek mind olyan dolgok, amelyeket mindenképpen vásárolunk előbb vagy utóbb. Lesznek jogszabályok és állami támogatások, amelyek miatt a többi versenytárs drágábban tudja ezt kínálni, nem lesz érdekelt a fejlesztésben, és látszólag galád módon idehaza drágábban dolgozik, mint a szomszédban. A jelenlegi államosítások valójában a majdani privatizációk előfutárai. De ha marad a Fidesz hűbéri lánc, akkor addig nem fontos privatizálni, hiszen addig "haszonbérbe", "monopóliumba" adják ezeket a lánc erősebb tagjainak. Így is, úgy is az övék, valódi gazda, valódi vállalkozói szemlélet ebben nincs. Ugyanezért lehet 9 évre "független" Polt Péter vagy Szalai Annamária hivatala. (Paradox módon éppen a Fidesz próbálkozott az állammal párhuzamos intézmények kiépítésével a 8 év "nélkülözés" közben, most viszont talán éppen ezért minden eddiginél rámenősebben számolja fel a függetlenebb szerveződéseket.)

Egyre kevesebb erőforrásból kell fenntartani a magyar államot, és legalább néhány szavazói csoportot meg kell tartania az országban aktuálisan regnáló párt(ok)nak. Ha az új vállalkozásokat azonnal agyonadóztatják, eszelős áron jutnak hitelhez, akkor ők meg sem születnek. Ha a régi vállalkozásokat bármikor ellehetetlenítheti több különböző hivatal (közben cinikus módon az EU előírásaira mutogat), akkor csak a feudális láncba beálló puhagerincűek maradnak, ugyanakkor magas működési költséggel és kockázatvállaló piaci magatartás nélkül. Kockázat nélkül egy idő után nincs profit, még kevesebb a forrás, még több a minden lehetőségtől megfosztott ember. Szociális szolgáltatás nem marad, csakis rabszolgamunkáért cserébe, a rabszolgák pedig egymást sem tudják segíteni, mindenki mindenki ellen harcol. valójában ez  legjobb módja annak, hogy kiharcoljuk a legsötétebb gyarmati sorsot...

Ha senki sem bízik a hosszabb távon megvalósítható ügyekben, akkor nem lesznek olyan közösségek, szerveződések, amelyekben van bárminemű szolidaritás, egymás segítése, amire pedig mindannyiunknak szüksége van, lesz egyszer. Cserébe a "család" ideológiáját szajkózzák, mint természetes önszerveződési formát, ami majd segíti a túlélésünket, miközben a család eleve vagy nagy segítség vagy nagy hátrány. Ez a helyzet pedig nem változik a blablától vagy egy esetleges családi adóztatástól, netán attól, hogy kit tekintünk családtagnak.

Tudom, hogy ez így általános, absztrakt kép, de most erre van időm. De aki érti, annak üzenem: elemi problémákkal küzd a magyarországi kormányzás alapfelfogása, ebből a gödörből nem jövünk ki, ha nincs önmérséklet a jelenlegi és majdani kormányerőknél. Csakis egy paradigmaváltás, az önkormányzatiság, az autonómiák tisztelete jelenthet hosszabb távon kiutat.

Államcsőd

Ideje kimondani, hogy valójában már államcsőd van. Tologatják-rakosgatják az adósságot régi és új intézmények között, de előbb utóbb utoléri őket a fizetési kötelezettség. Maguk az intézményátalakítások nem is szolgálnak más célt, mint az adósságok eldugását és az intézményvezetők teljes cseréjét. A többi szándék elveszett valahol. Persze biztosan találnak még pár államosítási lehetőséget, ahogy a kötelező magánnyugdíjpénztári befizetéseket is egyszerűen ellopták. Nézzük, mi a helyzet – az, amit a média egyáltalán még követni tud, és témává tesz:

• önkormányzatok újabb erőforrás-elvonása, egyre újabb hullámban. Emellé rögtön tegyük hozzá, hogy az új közoktatási-köznevelési törvényt a Széll Kálmán terv jegyében alighanem megtorpedózzák, és az iskola műszaki infrastruktúráját mégiscsak a helyi önkormányzatnak kell biztostani. Annak az önkormányzatnak, ami már semmibe sem szólhat bele, azaz rendkívül érdekelt, ráadásul pl. éppen a közüzemi díjakkal eleve „hajlamosak” tartozni.
• egészségügy agóniája, igen hosszú várakozási idők, felszámolt egységek, hiányzó orvosok és szakápolók...
• A budapesti tömegközlekedésben a 4-es metró nem készült el, talán nem is készül el soha, de a 3-as metró fél órákra már leáll mind a szerelvények, mind pedig a pálya alkalmatlansága miatt. Emellett több jel arra utal, hogy a Malév után akár a BKV csődjét is megkockáztatja az állam, elvégre akkor hosszabb távon is a Fidesz magánvállalkozásává tehetnék a tartozásmentes utódokat. Eleve szeretik a közszolgáltatásokat (vagy hasonló jelentőségű, megkerülhetetlennek tekinthető hazai szolgáltatásokat) a saját hűbéreseik között szétosztani.

A legújabb sztori arról, hogy a MÁV ügyei egyszerűen nem ott dőlnek el ahol elvileg, és még csak azt sem tudja megakadályozni a szakpolitikai vezetés, hogy legalább ott történjen pályafelújítás, ahol annak hatása is van, miközben az elköltött forrás ugyanannyi, azaz másik oldalon a nyertesek bevétele ugyanannyi.

A Fidesz azon pár érdekcsoportja, amely beletanult abba, hogy a gyenge jogállamiságot, a szereptévesztésben lévő hivatalokat, a túlbonyolított és tartalmában kiüresedett pályázati rendszert a gyarapodó erőpozíciókra alapozva kihasználja, gyakorlatilag kiprivatizálta a magyar államot és csatolt részeit (állami vállalatok, államot kiszolgáló cégek és más szervezetek). Már e 3, maximum 4-5 érdekcsoport fogságában van maga a Fidesz is, ez jól látható, hiszen ők tudták leghatékonyabban eszközként használni a jogalkotás privilégiumát és az állami forrásokat. Az állam nekik dolgozik, a befizetett adóforintokból monopolhelyzetű vállalatokat igyekeznek kialakítani. Mivel az elvek, szabályok, szakmaiság eleve gyenge lábakon álltak, könnyű volt befolyást nyerniük a legkülönbözőbb helyeken. Orbán Viktor "magyar nagytőkéseket” nevel az állampolgárok pénzén, ezt akarta, ez volt a szándék. Hosszabb távú eredményekben bízhatott, illetve leginkább abban, hogy a nemzeti vagyon jelentős részének birtokában a Fidesz évtizedekig fog domináns lenni. Csupa-csupa rossz forgatókönyv áll előttünk...

Matolcsy levele

Ez a cikk nem kerül a Fidesz szórólapjaira, amiből most kaptunk éppen. Szajlai Csaba, a Magyar Hírlap (nem a Népszava!) újságírója azt taglalja, hogy a matolcsizmus sikerei láthatatlanok maradtak, és kiszolgáltatott helyzetbe lavírozott minket a kormány. Megjegyzem, nem csoda, hogy ma már kétnaponta mondja bele a mikrofonokba Orbán, Szíjjártó, Lázár, hogy miaztándemostmárnagyonkészen állunk az IMF-fel lebonyolítandó tárgyalásokra. 

Lényegében minden szavával tagadja a hivatalos kormányálláspontot:

"Miközben gazdaságunk visszaesik az idén, vagy jobb esetben is enyhén a nulla fölötti növekedést produkálunk – a Mercedes-beruházásnak köszönhetően..."

"...nincs olyan hónap, hogy ne kellene bejelenteni valamilyen pluszintézkedést a költségvetési hiánycél megtartása érdekében..."

"Ha tavaly nincsenek az oly gyakran emlegetett egyedi tételek – a tíz év során fölhalmozott magánnyugdíj-pénztári vagyon „befolyatása” a büdzsébe és a különadók –, akkor mínuszban lenne az egyenleg. A Magyar Nemzeti Bank legfrissebb számításai szerint meghaladná az öt százalékot is a GDP-arányosan számolt deficit, miközben az államháztartás finanszírozási igénye is nőtt az elmúlt évekhez képest. Utóbbi pedig azt jelzi: valami nagyon nincs rendben, valami nagyon nem működik."

"...óvatos számítások szerint az „egykulcsos” mintegy négyszázmilliárd forintot vett el a költségvetéstől – a sok rendkívüli intézkedés pont azért kell, hogy ezt a lyukat befoltozza az állam..."

"A KSH statisztikái szerint padlón a szolgáltatások, az építőipar, s minimálisra zuhant kapacitással működik az idegenforgalom-vendéglátás szegmense, továbbá lefagytak a vállalati beruházások. Csoda-e, hogy magas szinten stabilizálódik a magyarországi munkanélküliség?!"

"Büszkélkedni ezzel a trenddel pedig azért nem érdemes, mert a végén még Brüsszelben is komolyan utánanéznek a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításának, amely összegszerűen tényleg felért egy kisebb Marshall-segéllyel, de helytelenül történt a vagyonnal való sáfárkodás. És nem biztos, hogy azért, mert a „pénzügyi világ megtámadta Magyarországot”."

"Tehát a „büszkeség” helyett arra kellene gyorsan összpontosítani, hogyan is próbálunk megfelelni a Nemzetközi Valutaalapnak és az Európai Uniónak. Ketyeg az óra, a piac pedig türelmetlen: a kormány a maga intézkedéseivel már nem tudja a bizalmat erősíteni, nemzetközi hitelkeret nélkül pedig elveszünk."

Én csak annyit tennék hozzá, hogy azért már igen-igen várom, hogy kimondásra kerüljön: mindez Orbán Viktornak köszönhető, aki az adott feladatokra alkalmatlan embereket ültet a bársonyszékekbe. 

Hogy a jobboldalon mekkora jelentősége lehet annak, hogy a Fidesszel barátságos médiában ilyen cikk megjelenhetett, bizonyítja, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium azonnal hátborzongató stílusban megfogalmazott sajtóközleményben reagált rá. Érvelés nulla, szerintük a vélemény mögött tudatlanság, a magyar emberek erőfeszítéseinek lenézése, és ártó szándék áll, "amely egy magyar újságírótól tiszteletlenség a hazájával szemben is." 

Szóval pofa lapos, a kormány részéről  nincs igény az újságírók aggályaira. Értjük. 

A kiválasztottak "demokráciája" 2.

Nah, megkaptuk papíron, kire mi tartozik és mi nem, pedig eddig sem volt rózsás a helyzet. 10 évre titkosítható közbeszerzések (WTF?!), keveseknek megtekinthető földtulajdoni lapok. A nagyberuházásokat meg eddig ezek szerint a régészeti feltárások lehetetlenítették el, de majd most elhárul ez az akadály, újra dübörgünk.

http://magyarinfo.blog.hu/2012/04/05/beindult_a_fideszes_korrupcio_gyar 

A legszebb: közérdekű adatok hozzáférhetősége korlátozható. Akkor közérdekű vagy sem?

Miből lett a modern állam?

Előrevetítve a fő mondanivalót: a központi állam önmérséklete mellett teszem le a voksot, ezúttal egy történelmi példán keresztül. Ez szemben áll azokkal a véleményekkel, amelyek jobbára az államtól várják a megoldást, a csodafegyvert. Vélhetően hosszú bejegyzés(ek) készülnek erről a témáról, nehéz lesz tömöríteni.

Hajlamosak vagyunk sok jelenséget eleve elrendeltnek, megkérdőjelezhetetlennek tekinteni, holott egykor újdonságnak számítottak és nem feltétlenül mutattak egyazon irányba a jelenségek. A középkori és kora újkori állam és az államiságról alkotott felfogás merőben eltérő volt a 19. században kiérlelődött, ma is ható alapvetésekhez képest.

Egy őszi konferenciára készülve a porosz állam felemelkedését próbáltam megismerni, mert feltűnt egy információtörténeti érdekesség, egy olyan eljárás, amelynek keretében (a nagyobb európai államok esetében először) a birtokolt területek többségén a teljes férfilakosság regisztrálásra került. Korábban ők olyan jobbágyok, szabad parasztok és városlakók voltak, akiket településükön, a portájukon és földbirtokosukon keresztül amolyan masszaként észlelte a központi állam. Ezen társadalmi csoportokból szabályosan kiragadták a katonákat, ami azonban már új státuszt jelentett, elválasztotta őket a múltjuktól. I. Frigyes Vilmos (uralkodott: 1713-1740) indította el új úton a csatolt részekkel és az 1704-ben szerzett porosz királyi címmel megnövekedett brandenburgi választófejedelemséget. A hadsereg mennyiségi és minőségi mutatóinak érdekében tett lépések hamar jelentős és igen szerteágazó változásokhoz vezettek.

1733-ban a porosz államban minden katonai ezredhez egy különálló utánpótlási területet, úgynevezett kantont rendelt I. Frigyes Vilmos király. A konfirmáció után, 14-15 éves kor körül (evangélikus a lakosság túlnyomó része) a fiúkat lajstromba vették (Enrollierung). Fizikai paramétereiket és „gazdasági hasznosságukat” értékelték és behívásukról a kialakított lista alapján intézkedtek egy későbbi időpontban. A nagyobb gazdák, önálló kézművesek és kereskedők, a rendszert támogató papok teológiát tanuló fiai mentesülhettek a szolgálat alól; a 172 cm alatti ifjak szolgálatait kevéssé igényelte az állam a korszak elöltöltős hosszú puskái miatt.

A rendszert bonyolította, hogy a szökések megelőzésére, a lojalitás fokozására a katonai szolgálat maximális időtartamát megszabták, egyedülálló módon több hónapos szabadságolásokat iktattak a szolgálati időbe, illetve tartalékos státuszba helyeztek katonai szolgálatot teljesítőket. Ennek az alábbiakban részletezendő megoldásnak információtörténeti szempontból az adja a jelentőségét, hogy egy Európában egyedülálló adatbázis tette lehetővé, hogy az ezredek mindig teljességgel fel legyenek töltve megfelelően kiképzett, fizikailag jó állapotban lévő és hozzáállásában megbízható fiatalemberekkel. A porosz hadsereg 18. századi sikereit az előre felkészített, gyorsan mozgósítható tartalékosoknak és a hadszolgálat iránti elfogadóbb magatartásnak köszönhette. Mindez pedig egyszerűen a központi állam és lakosok közötti közvetlenebb kapcsolata révén vált lehetővé.

Frigyes Vilmos a sorkatonaságot megelőlegező kiképzési és toborzási eljárást további, sokkal inkább gyakorlatias tanulási folyamatok érdekében használta fel. A kaszárnyákban békeidőben hasznos szakmákra készítették fel a fiatalembereket (főleg szövetek, ruhák előállítására). Mivel szüksége volt a bürokratikus hadszervezetnek írástudó altisztekre, ezért alapfokú oktatási intézmények egész sorát hozta létre a parasztfiúknak. Az elemi készségek kialakításán túl itt gazdálkodási ismereteket tanítottak, és e tevékenységgel hozzájárultak a paraszti „jövedelemtermelő képesség” növeléséhez.

A besorozottak immár nem csak veszítettek új társadalmi státuszukkal:

• már nem a földesúr joghatósága alá tartoztak, hanem közvetlenül a király alá, aki nem volt feltétlenül méltányosabb, de kiszámítható kereteket adott;
• vasárnaponként kötelező jelleggel, vélhetően büszkén viselték a templomba menet a kék uniformist és az oldalfegyvert, amellyel világossá lett, hogy ők a „király emberei”, fontosabbak másoknál és védelmet élveznek;
• leszerelt veteránként kisebb városi tisztségeket, postai és iskolai állásokat töltöttek be, nem mondott le róluk teljességgel a király (a porosz oktatás gyakorlatát ez tette katonássá);
• jövedelemszerző dolgokat tanultak, amelyet minden bizonnyal hasznosítottak, hiszen a porosz gazdaság főleg a textilipar révén nagyot ugrott előre az európai rangsorban, illetve a burgonya sikeres meghonosítása révén az éhezés ritkává vált.

A modern állam megszületésének kulcsmotívuma, hogy az államvezetés a lakosság egyes csoportjainak testét és szellemét meghatározott célok mentén fejleszthetőnek gondolja, valamint az egyes egyéneket külön-külön el tudja érni. Az előadás szerkesztése közben szembesültem azzal, hogy alapvetően Michel Foucault-nak a modern állam előtörténetéről kialakított gondolatai mögé bújhatnék, de ezekkel most nem teszem hosszabbá a bejegyzést.

Az egyes állampolgárok (itt még: férfiak) regisztrálásának hozadékai messzemenő hatásokkal jártak, és hatalmast lökést adtak az adminisztratív megoldásoknak. Frigyes Vilmos a hatékony információgazdálkodást nem pusztán a korszakban rendelkezésre álló módszerek alkalmazásával érte el. Olyan hivatali működést és olyan hivatali állományt alakított ki, amely nyitott volt arra, hogy használja a statisztika, a katalogizálás, a térképészet új eszköztárát, különösen akkor, ha ezek a hasznosságukat már bizonyították. Frigyes Vilmos

• különböző hivatalnokok és testületek együttműködését kényszerítette ki rendszeres közös ülésezések erőltetése által;
• nyomoztatta és tesztelte a hatékony információáramlást a munkatársak között (egyszerű kérdésekkel tesztelték, hogy egy ismeret eljutott-e minden hivatalhoz);
• a pietizmus mozgalmának innovatív iskoláiból erős hivatástudattal, egyfajta korai menedzsment-szemlélettel rendelkező személyekkel töltötte fel a hivatalnoki állásokat, akik jobbára városi polgárok leszármazottjai voltak.

A porosz hivatalnokok hatásköre mai szemmel kaotikus volt: a hivatalnokok különböző ügyekben, különböző helyeken kaptak illetékességet. Az átfedések viszont “probléma-megoldási” és érvelési versenyt indítottak: az érveket pedig legkönnyebben számokkal tudták alátámasztani a gyakorlatias király előtt.

Egyes hivatalok megítélését befolyásolta a két szinten ellenőrzött saját költségvetési tervük betartása. A hivatalnokok fizetése nem volt szabályozott: a király egyénenként döntött róluk, önkényesen ösztönzött és büntetett. A kialakult versenyt jól jellemzi, hogy Henry Jacoby kutatásai (Die Bürokratisierung der Welt) szerint az erősen leterhelt porosz hivatali vezetők gyakran a hiányzó munkaerőre panaszkodtak, de létszámuk igen mérsékelt maradt Frigyes Vilmos alatt (kevesebb, mit 500 fő). Ezzel egyidőben Franciaországban már a kormányzati vezetők is joggal túlméretezettnek tekintették a bürokráciát, amelynek létszáma messze elhagyta a 10 ezer főt.

A porosz bürokrácia I. (Nagy) Frigyes uralkodása során kezdett számszerűen gyarapodni, és ezzel párhuzamosan kivette a helyi igazgatási szervek kezéből a feladatokat. A fiúk lajstromba vételét például 20-30 éven keresztül jellemzően helyi lelkészek végezték el, a munkát a területileg illetékes katonai ezred szervezési feladatokkal ellátó személyei segítették és ellenőrizték. A központi közigazgatás azonban felmondta a „civil” segítséget, leszűkítette a „katonai közigazgatási” szervek illetékességét, miközben a nemesi közigazgatási egységek hatáskörei jelentőségükben veszítettek. A század végére mindennapossá lettek a porosz közigazgatást érintő szépirodalmi művekben megírt panaszok: ez az ország egy börtön, amelyben mindenhez engedélyt kell kérni barátságtalan hivatalnoktól.

Hogy ne nyúljon túl hosszúra a bejegyzés: a téma feldolgozása során az a kép alakult ki bennem, hogy a modernnek tekintett központi és adminisztratív megoldások kezdetben ráerősítettek a meglévő folyamatokra. Kisebb közösségek ágyazódtak még be az embereket, e közösségek, szerveződések autonóm oktatási, szociális, vagyongazdálkodási, stb... megoldásai mellett a „beavatkozó-fejlesztő állam” megjelenése először jobbára többletlehetőségeket biztosított, lényegében minden társadalmi csoportban javította a boldogulás esélyeit. Az, hogy ezekkel élni tudtak az akkori emberek, az többek között annak köszönhető, hogy saját közösségeikben aktívaknak, megoldáskeresőknek kellett lenniük, nem teljes megoldást vártak az államtól (sőt!). Természetesen e közösségek nem a boldog harmónia megvalósulását jelentették, sokaknak akkor (is) új közösségek keresése jelentette az egyetlen vállalható opciót. Mára viszont nálunk – az államszocialista múlt és a széleskörű szegénység miatt fokozottan – az állam maradt, a közösségi ember eltűnt, az államtól azonban olyan dolgok megoldását várjuk, amelybe (sűrűn) beleavatkozva több kárt okoz, mint hasznot.

[Zárójelben: Most, amikor a nemzet és az ország a „közösségi” (?) lét alapegysége, és a jövedelmek nagyobbik felét magához ragadó állam e helyzet fenntartásában rövidtávon érdekelt (4 évnél hosszabb időtáv pedig nincs), a központi államot érintő érzéseink, kritikánk mellett nehéz újraépíteni egy-egy valódi kisközösséget vagy élő szakmai szervezetet, és nem a „kilépésen” gondolkodnunk.]

Erzsébet-utalvány, a pénzHELYETTESÍTŐ

Na, erről a véleményemet nem akartam kifejteni, de megtette helyettem más:

http://azamerikaifiu.blog.hu/2012/04/04/erzsebet_utalvany_mar_reg_dunaba_ugrottam_volna_ha_ez_a_csoda_nem_lenne?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_04_04&utm_campaign=index 

No, lássuk a hozzászólásokat, hátha kiderül, hogy ez így és ebben a formában szuper.