nem kell túl sokat írnom, megtette helyettem más, ajánlom mindenkinek. Csak a változtatásokat érintő aktuális politikai felhangok és lépések esetében követtem el hozzászólást.
Tömören a mostani átalakításról:
"A tandíj jelenlegi bevezetése egy rossz rendszerben működő felsőoktatás fenntartását terhelné a diákokra és (a diákhitel támogatásán keresztül) az adófizetőkre.
Tömören a mostani átalakításról:
"A tandíj jelenlegi bevezetése egy rossz rendszerben működő felsőoktatás fenntartását terhelné a diákokra és (a diákhitel támogatásán keresztül) az adófizetőkre.
Nem az a baj, hogy az almáért fizetni kell, hanem hogy hosszabb távon is a rohadt alma forgalmazását akarják fenntartani a pénzünkből."
A tandíjról és a nem-tandíjról közgazdász-szemmel.
"A nemtandíj világában ugyanis nem két, hanem immár NÉGY szereplőnk van:
1. a fizetésre / hitelfelvételre kötelezett,
2. az oktatási intézmény (sajátos tulajdoni és tulajdonosi viszonyokkal), amelynek beleszólása lényegében már semmibe nincs, és még kevésbé lesz (majd a kancellár...),
3. a bank, amely a diákhitelt folyósítja, amelynek feltételeit szintén nem maga szabja meg, viszont legalább tárgyalhat róluk, saját jövedelmeinek maximalizálása érdekében,
4. az állam, amely az egész konstrukciót kidolgozta és keresztülerőlteti, és a jelek szerint meg van győződve arról, hogy remek vásárt csinált, mert a folyó finanszírozásból 2-2,5 futballstadionra való tételt kiemel ("megspórol"), egyúttal garantálja, hogy aki "teljes vagy részösztöndíjat" kapott, köteles legyen Magyarországon dolgozni vagy a hallgatói szerződés alapján a képzés teljes költségét visszafizetni.**
Mielőtt azt mondanánk azonban, hogy itt csak a bank és az állam nyer, meg kell mondanom, hogy ez egy négyszeres vesztes játéknak néz ki.
A banknak azért, mert hosszú eszközöket helyez ki, de azok alig mozognak (évi kétszeri kifizetés a hitelfelvételi időszakban, az is tranzakciós illetékkel terhelten), a kamatkondíciók pedig saját alkuerejétől függenek, akár megtámogatják egymást, akár nem.
A konstrukció kitalálójának, az államnak pedig azért, mert a folyó költségvetésben megspórolt pénz miatt hatalmas kamatfizetési kötelezettsége keletkezik, évtizedeken keresztül (l. VG), aminek mértékét cáfolják ugyan, de én sajnos, azokat a számokat elhiszem. "
A tandíjról és a nem-tandíjról közgazdász-szemmel.
"A nemtandíj világában ugyanis nem két, hanem immár NÉGY szereplőnk van:
1. a fizetésre / hitelfelvételre kötelezett,
2. az oktatási intézmény (sajátos tulajdoni és tulajdonosi viszonyokkal), amelynek beleszólása lényegében már semmibe nincs, és még kevésbé lesz (majd a kancellár...),
3. a bank, amely a diákhitelt folyósítja, amelynek feltételeit szintén nem maga szabja meg, viszont legalább tárgyalhat róluk, saját jövedelmeinek maximalizálása érdekében,
4. az állam, amely az egész konstrukciót kidolgozta és keresztülerőlteti, és a jelek szerint meg van győződve arról, hogy remek vásárt csinált, mert a folyó finanszírozásból 2-2,5 futballstadionra való tételt kiemel ("megspórol"), egyúttal garantálja, hogy aki "teljes vagy részösztöndíjat" kapott, köteles legyen Magyarországon dolgozni vagy a hallgatói szerződés alapján a képzés teljes költségét visszafizetni.**
Mielőtt azt mondanánk azonban, hogy itt csak a bank és az állam nyer, meg kell mondanom, hogy ez egy négyszeres vesztes játéknak néz ki.
A banknak azért, mert hosszú eszközöket helyez ki, de azok alig mozognak (évi kétszeri kifizetés a hitelfelvételi időszakban, az is tranzakciós illetékkel terhelten), a kamatkondíciók pedig saját alkuerejétől függenek, akár megtámogatják egymást, akár nem.
A konstrukció kitalálójának, az államnak pedig azért, mert a folyó költségvetésben megspórolt pénz miatt hatalmas kamatfizetési kötelezettsége keletkezik, évtizedeken keresztül (l. VG), aminek mértékét cáfolják ugyan, de én sajnos, azokat a számokat elhiszem. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése