2012. december 11., kedd

A másodrendűként kezelt emberi tényező


Pénteken 4 és 6 óra között került bemutatásra az LMP „Magyarország talpra áll” című javaslatcsomagja, amely egy elképzelt 2013-as költségvetést rejt magában. Némi vitára mód nyílt (három előadás letölthető), de a pártok mögött álló, több szót kapó szakembereket ritkán látni ennyire megengedőnek egymással szemben. Egy idősebb közgazdász a közönségből pedig megnyugtatott mindenkit, hogy csoda és áttörés itt egyhamar nem lesz, hiába csavarják ki Orbán kezéből a stafétát.
Egy hozzászóló annak bemutatását hiányolta, hogy az LMP költségvetése hogyan is kapcsolódik a globális és helyi környezeti problémákhoz. Nekem viszont az adott hiányérzetet, hogy ha már az MSZP szakpolitikai dokumentumához hasonlóan annyit emlegették a „humán erőforrást” mint a fejlődés kulcstényezőjét, akkor miért nem egy humán erőforrás stratégiát állítanak a programalkotás középpontjába?
Nem részletezve az érveimet, azt hiszem, hogy egyre erősebb a kérdés: Kikkel lehet versenyképesebb és élhetőbb ez az ország?
  • Tudjuk, hogy az egészségügyi dolgozókra továbbra is óriási szívóhatást gyakorol az EU gazdasági centruma.
  • Tudjuk, hogy a tanárok életszínvonalát valahogy rendbe kellene tenni, hogy joggal várhassuk el tőlük egy, a szülőket túlszárnyaló generáció kinevelését.
  • Tudjuk, hogy a közigazgatás nem működhet sokkal jobban ugyanezzel a mentalitással, és az intézményi-szervezeti keretek átalakítását az emberi tényező hatástalanná teheti.
  • Tudjuk, hogy egyes beruházásoknak a rendelkezésre álló szakmunkás-állomány is gátja lehet.
  • Tudjuk, hogy az innováció legnehezebben elérhető tényezője az alkotó ember maga.
  • Tudjuk, hogy az utóbbi években külföldre költöző diplomásaink és szakmunkásaink nem jönnek haza csak úgy. Legalább arra dolgozzunk ki egy programot, hogy hogyan lehet legalább egy kis részüket tudatosan és gyümölcsözően bevonni a jövendőbeli fejlesztésekbe.

Előnyt kell kovácsolnunk a hátrányainkból, de ez nem megy magától, tudnunk kell, hogy kiktől mit várunk és mikor várhatjuk azt. Az LMP költségvetési elképzelései erősen hangsúlyozzák a humán erőforrás dimenziójának a jelentőségét, de ideje lenne a fejéről a talpára állítani a politikát: első az ember, aztán jöjjön az adókulcs kérdése.

Az LMP és MSZP elképzeléseire még részleteiben szeretnék reflektálni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése